Ismét eltelt két hét. A jó hír, hogy néhányotokkal találkozhattam az otthon töltött öt nap alatt. Elmondhatatlanul megnyugtató érzés volt az otthon melege, a szerető karok ölelésében tölteni a nappalokat és éjjeleket. De most valami másról, a Hollandiában megélt sikerekről és kudarcokról szeretnék mélyebben írni.
A kudarcok, amikből erőt merítek
Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen még nem sok kudarc ért az elmúlt három hónap alatt, úgy érzem többségében jól vettem az akadályokat. Az egyetlen, ami viszonylag rosszul és mélyen érintett, az az állásinterjú után érkezett negatív visszajelzés, hogy nem engem választottak végül, minden szimpátia és nyitottság ellenére sem. Ilyenkor mindig egy kicsit úgy érzem, hogy hiába küzdöttem, hiába küzdök most is, nem vagyok elég jó, téves képem él a fejemben arról, mégis mire vagyok képes, mert ezt kiváló szakemberek nem látják meg bennem, csak én képzelem azt, hogy sokra vagyok képes. Persze ezer más oka lehet annak, miért mást választanak, de a vége mégis csak ugyan az, nem vagyok elég jó.
Ilyenkor néhány napig nyomja a vállamat ez az érzés, kesergek rajta, elmegy az életkedvem, elveszik a törékeny önbizalmam. De úgy gondolom, hogy ezeket a mélypontokat meg kell élnem teljes valómmal, hogy utána felemelt fejjel tudjam folytatni az utamat. Most is ez történt, a mélypont után felmértem a helyzetet, mit csinálhattam volna másként, valóban reális cél volt-e, hogy erre az állásra jelentkeztem, majd új utakat, célokat igyekeztem magam elé felvázolni a tanulságok alapján. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem jelentkezem ilyen időigényes köröket jelentő gyakornoki pozícióra, sokkal inkább arra törekszem, hogy az itteni megélhetésem egy részét biztosítsam valamilyen munkával. Majd közben folyamatosan fogok jelentkezni olyan szakmai pozíciókra, amelyeket valóban szívesen csinálnék.
Sikerek, amik visszaigazolást adnak
Hihetetlen érzés egy ennyire fejlett országban, oktatási kultúrában is megállni a helyünket. Abszolút alábecsültem önmagunkat, magyarokat, úgy gondoltam, mi valahonnan a múlt árnyékából próbálunk kitörni nyugaton, a még mindig sebeit nyalogató, kesergő társadalomból. Itt kellett rájönnöm, hogy ha valóban odatesszük magunkat, akkor bizony a legjobbak között tudunk lenni. Ezeket az eddigi eredményeink (nem csak az enyémek, hanem itteni magyarok) igazolják. Jelenleg 8-asnál rosszabb eredményem nincs az egyetemen - azt nem állítom, hogy így is marad -, de számos helyzetben rendkívül szuper a teljesítményünk. Mindez rengeteg energiát, motivációt ad, hogy így is maradjon a jövőben. Lassan érkeznek a vizsgaeredmények is, azokat azért nem biztos, hogy ilyen magas sikerfaktorral sikerült abszolválni.
Jelenleg az egyetemen két projekten is dolgozunk a csoporttársaimmal, és a csapat hasznos tagjának érzem magam, az innováció menedzsment kurzus egyik ötletelésekor feldobott gondolatomat fogjuk megvalósítani szuper csapatommal (egy román, egy német, egy holland és egy taiwani társammal) a Heineken HQ innovációért felelős igazgatójának prezentálva (azért ez nem kis lehetőség). A másik projektünkön az international entrepreneurship kurzuson, amiben egy Internet of Things ötletet kell az egészségügy szektorban megvalósítanunk, még sokat kell dolgoznunk, egyelőre nem forrotta még ki magát teljesen az ötlet, de a kihívás izgalmas, a kurzus végére egy kézzelfogható eszközzel, vagy egy valós crowdfunding oldalra feltöltött kampánnyal kell elkészülnünk. Nagyon élvezem a feladatokat, remélem a sikerek itt sem maradnak el, drukkoljatok! :)
