Rengeteg gondolat kavarog bennem, az a baj, hogy túl sok is, ami abszolút nem segít a koncentrálásban. Minden vég valami újnak a kezdete. Nagyon közhelyesen hangzik, de ez valóban így van. Ha valami véget ér, az rengeteg változást indít be az életben, és nem csak a sajátomban, hanem annál is akire és amire hatással vagyok. Én már érzem, hogy haladok felé, és érzem a szelét annak az ismét új életnek, ami ezután vár rám. Nagyon izgalmas, de ugyanakkor egy kicsit ijesztő is. Sok bennem a bizonytalanság, hogy mi hogyan fog alakulni, vajon minden úgy lesz-e ahogyan azt elterveztük és így tovább.

Június 23. Ez az az időpont, ami a terveim szerint egy újabb álmom teljesülését fémjelzi, ugyanis a mesteres szakdolgozatom leadásával megszűnök diáknak lenni, már megint és talán végleg. Ezzel együtt szeniorrá válok az EVK-ban is, ami szintén egy érdekes változás. Elérkezik az idő, amikor az életem egy újabb szintre egy újabb szakaszába lép, újra teljes idős munkába állok például, de csak szigorúan szeptembertől. Úgy döntöttem, hogy otthon próbálok szerencsét, mert a szeretteimtől való távollét, a gondoskodás elmulasztása számomra nem ér annyit, ami pénzben kifejezhető lenne.Szerencsére nekem van választásom, nem úgy mint megannyi magyar embernek, bár rengeteget tettem érte, hogy most képes lehessek egy ilyen választásra, hiszen tudom, hogy a diplomámmal immár otthon is kiegyensúlyozott életet élhetek. Nyilván arányaiban nem keresek majd annyit, mint amennyivel a hollandiai élet kecsegtetne, de ez nem számít. Szeretnék hű maradni az elveimhez, hogy mindig ott legyek és azt csinálhassam, ami boldoggá tesz. Fontos a pénz, ez kétségtelen, de a létbiztonságon túl már számomra nem az elsődleges és főleg nem ilyen áron.

Jelenleg két irányt látok magam előtt, az egyik, hogy valami szimpatikus cégnél keresek munkát Budapesten, de fontolgatom az ötletet, hogy saját vállalkozásba kezdjek. Még nem döntöttem el, ideálisan július végére már meg fog érni bennem a gondolat, hogy melyiket is válasszam. Amit tudok, hogy szeptembertől újra Budapesten fogok lakni, méghozzá nem is akárhogyan. Erről majd, ha eljön az ideje, úgy is olvashattok. Szeretnénk egy kis olasz vakációt is, de erre még nincsenek tervek, ha megyünk, biztosan nagyon spontán lesz és csak foglalunk és már ott is vagyunk alapon. Július végééig maradok Amszterdamban, addig továbbra is dolgozni fogok az egyetemen félállásban, ahogy eddig. Mellette pedig szeretném bejárni néhány itt szerzett baráttal az országot, élvezni a nyarat, a tengerpartot, sportolni és feltöltődni, mert úgy érzem, sok energiát kivett azért ez az év belőlem.

Június 2-án hivatalosan is leadtam az utolsó két kurzusomhoz tartó záródolgozatot, így nem maradt más hátra mint a szakdolgozat. Meg persze a munka. Most nagyon sokat számít, hogy dolgoznom is kell a szakdolgozat írás mellett, elég sok időt elvesz, de még éppen tudok egyensúlyozni a dolgaimmal. Tehát az utolsó két és fél hetes hajrá következik, drukkoljatok. Hál istennek nem állok rosszul, terveim szerint hétfőre meglesz a szakirodalom összefoglaló és az adatelemzés rész is, így már csak a konklúzió, összefoglaló és a szükséges konzulensem által ajánlott javításokat kell beütemeznem. Vele még két alkalommal találkozom mielőtt leadom az anyagot. Remélem, hogy továbbra is tetszeni fog neki a munkám, mint ahogyan az korábban is volt. Visszatekintve az elmúlt évemre, összességében azt mondhatom, hogy munka mellett stresszes volt, de nagyon élvezhető. Rengeteg élménnyel és tudással lettem gazdagabb, hatalmas erőt és töltetet adott ez a változás az életemben, alig várom, hogy a következő fejezet mit tartogat. Innen folytatás a blogon, ha leadtam a szakdogám! 

Több mint nyolc hónapja élek Hollandiában, azonban viszonylag keveset láttam az országból, bár Amszterdam belvárosát, ahol lakom, egészen jól ismerem. Elérkezettnek találtuk az alkalmat, hogy végre a nyakunkba vegyünk a vidéket is, és egy eseménydús hetet igyekeztem szervezni, pénzügyileg is optimalizálva mindent. Jöjjön egy kis ízelítő a tengernyi élményből, amit a 7 nap alatt gyűjthettünk.

Kirándulás vidékre

Utrecth

Utrecht félúton van Amszterdam és Eindhoven (a reptér) közt, így az utolsó együtt töltött napunkra terveztük be a látogatást.Sajnos csak egy órácskánk volt a belvárost megnézni (én már jártam itt korábban), de így is sikerült egy kis ízelítőt kapnunk a gyönyörű gótikus templom, a harangtorony és a templomkert környékéről, amit a képen is láthattok. Megérkezett a várva várt jóidő is, amikor a hollandok megrohanják a kiülős helyeket, csak hogy végre egy kis meleg szellőhöz és napfényhez jussanak, ami ugye itt nem túl gyakori.

Giethoorn, észak Velencéje

Egyik régóta tervezett közös úti célunk az észak Velencéjeként elhíresült Giethoorn volt. Nincs közel, körülbelül 2 óra tömegközlekedve Amszterdamból az ország észak-keleti részére. A faluról azt kell tudni, hogy lakják helyiek a rengeteg turista ellenére is, közlekedési eszközként pedig a csónak funkcionál, a házakat járda és hidak, valamint a csatornák kötik össze. Persze a város szélén a helyiek is bepattanhatnak autójukba, de valóban addig ők is csónakkal jutnak el. Sajnos az időnk nem volt túl meleg, illetve későn is értünk oda, mert délelőtt még tárgyaltam (egy egyetemi tárgyalástechnika gyakorlatom volt). Béreltünk egy elektromos csónakot ketten és körbe csónakáztuk a legfőbb látványosságokat, ami körülbelül 1,5 óra lehetett. Semmiképpen nem egész napos elfoglaltság, azonban érdemes időben érkezni, mert 6-kor bezárnak a kölcsönzők és az utolsó busz pedig fél 7-kor elhagyja a várost. Sajnos mi erre 6:20-kor eszméltünk rá, így szó szerint rohannunk kellett egy messzi kávézóból hogy elérjük az utolsót. Nagyon necces volt, de sikerült!

Zandvoort an Zee

A vonattal 30 perc alatt elérhető Amszterdam tengerpartjának is nevezett Zandvoort beach volt az egyik esti programunk, hogy megnézhessük a napnyugtát az Északi tenger horizontján. Az időjárás olyan 10-12 fok körül volt, így a fürdőzés még semmiképp nem volt opció, bár egy szörfös és néhány kutya belemerészkedett. Az egyik zárva lévő bár oldalában találtunk egy szélvédett kis kültéri kanapét, ott néztük végig nyugalomban a naplementét. Majd kivácsiságból elsétáltunk a szomszédos bárig, ami annyira megtetszett, hogy beültünk egy italra és persze egy kis Fish and Chips-re (a videóban a bár)

Látnivalók Amszterdamban

A hétvégét - mivel nekem csak hétközben van ingyenes utazásra jogosító kártyám-, Amszterdamban töltöttük. Nem kell félni, tengernyi programot kínál a város, de az már igen csak nagy kihívás, hogyan ne költsünk el rengeteg pénzt ezeken a programokon, hiszen minden méregdrága. Azért megoldottuk ezt is :)

IJ Burg, Amszterdam újonnan épülő része

A belvárostól körülbelül 35-40 perc bicikliútra elérhető a helyiek kedvelt újonnan beépülő vízparti negyede IJ Burg. Tavaly nyáron, mikor kiköltöztünk a többiekkel, mi is számtalan meleg napot vészeltünk át ezen a homokos beachen. Lehet kitesurfolni, vitorlázni vagy csak nyugodtan élvezni a napsütéses órákat. Sajnos most fesztivál miatt le volt zárva a szebb része, így fotókat nem tudok most csatolni a teljes szépségéről.

A hollandok olyannyira élvezték a "jóidőt", hogy a gyerekeik a 17 fokban fürdőruhában rohangáltak a vízben, míg mi kabátban, hosszúnadrágban épp kényelmesen éreztük magunkat. Itt mennyire értelmet nyer a közhely, hogy minden relatív... de tényleg! Nekik ez már-már nyár.

Van Gogh Museum

Régóta tervezgettük azt is, hogy megnézzük az egyik leghíresebb holland festőművész, Vincent Van Gogh tárlatát. Alapvetően nem áll hozzám, talán mondhatom úgy is, hogy hozzánk közel a művészet, de rendkívül élveztük a kiállítást. A négy szintes tárlat végigvezetett minket a művész életútján, különböző korszakain időrendben, így betekinthettünk stílusának fejlődésébe, gondolkodásának érésébe. Rengeteg izgalmas sztorit szőttünk köré közösen, igyekeztünk a mester szemléletét kicsit magunkévá tenni. Érdekes utazás volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, akiben van egy kis nyitottság. Érdemes olyan személlyel menni, aki jól ért angolul hiszen az utazás így tud kiteljesedni a falakra felvázolt szöveges életút megértésével. Nem lehetett fotózni, így csak egy gyors szelfie-t sikerült záráskor összehoznunk.

 A'dam tower

Tavaly nyitotta meg kapuit Amszterdam kikötőjében a város egyik legmagasabb kilátótornya, az A'dam tower. A tetején egy fizetős kilátó illetve egy Over the Edge (az épület szélén túl) nevű kétszemélyes hinta. Alatta pedig egy nappal étteremként, éjszaka bárként funkcionáló körpanorámás hely, a M'adam. Itt épp egy free entrance/ingyenes belépés buli volt, így gondoltuk ki is használtuk, hogy végre nem kell több tíz eurót otthagynunk csak hogy megnézhessük a várost madártávlatból. Átkompoztunk északra, majd egy kis borozás beszélgetés után felmentünk a 20. emeletre az élménylifttel. A buli egyébként csalódás volt, a kilátás azonban kárpótolt. Sajnos az iPhone nem készít éjszaka jó fotókat, így nem tudok csatolni a kilátásról jó fotót. Itt van azonban az élménylift:

A tető alatt lévő négyzet alapú helység a M'adam étterem és bár.

Red Light District, a Vöröslámpás negyed

Az A'dam tower buli után visszakompoztunk a belvárosba és belevetettük magunkat a Vöröslámpás negyedbe. Szombat lévén hatalmas tömeg hömpölygött, bár már későre járt, így egy óra múlva zártak a helyek. Azonban a lányok jól bírták az éjszakázást, nem tűntek lestrapáltnak pedig tuti, hogy erős nap lehetett nekik a szombat... Valóban nem csak mutogatják magukat, hanem bőven akad is dolguk. Gondolkodtunk rajta, hogy benézünk egy bárba, de egy órára nem érte volna meg 50 Eurót kifizetni fejenként, így majd talán máskor tapasztaljuk meg a Red Light nyújtotta showt, lesz még rá lehetőségünk. A kép nem az én fotóm, mivel nem engedik fotózni a lányokat, de teljes mértékben a valóságot ábrázolja. Mögöttük van egy kis kanapé, függöny behúz és indulhat az utazás... vagy éppen ami.

Coster Diamond manufactory, gyémántcsiszoló műhely

Felfedeztem egy prospektusban, hogy az egyik legrégebbi és legnevesebb gyémántcsiszoló műhely látogatható, ezért megnéztük a négy villában helyet kapó komplexumot. Sajnos a gyémánt múzeum részbe már nem tudtunk bemenni, mert zárórához közelítettek. Nagy csodára ne számítson az ember, de valóban meg lehet nézni élőben az ékszerkészítést illetve a gyémántcsiszolást. Utána pedig egy labirintuson keresztül mindenféle méregdrága ékszereket és kiegészítőket vásárolhatnak a látogatók. Kíváncsiságból nézegettük a gyémánt gyűrűket, az unatkozó hölgynek pedig több nem is kellett, rögtön rám adott néhányat, miközben kedvesen elmagyarázta, milyen különbségek léteznek a gyémántkövek közt. Le is mérte a gyűrűméretem, amit aztán jól kihangsúlyozott... nem értem miért.

Naplemente

Amszterdam egyik legromantikusabb jegye, hogy szinte mindig álomszép a naplemente. Mivel állandóan szeles a idő, így legtöbbször rózsaszínes narancsos naplemente festi meg az eget és a felhőket. Első este bár alig volt energiánk már a korai kelés miatt, azért erőt vettünk magunkon és kisétáltunk az öbölbe megcsodálni. Szerintem a fotók magukért beszélni, imádom az itteni naplementéket!

Hidden garden in the center/Titkos kert a város szívében

 A titkos kertre teljesen véletlenül találtunk rá, Máté észrevette, hogy valami biztos van ott, hogy ki-be jönnek az emberek. Egy kis kapun át vezetett be az út ahol egy édes kis kert, gyönyörűen gondozott zöld fűvel, közepén egy templommal, amelyet holland házacskák ölelnek körül elzárva a város turistanegyedének zaját. Hihetetlenül idilli kis rész volt, és csak azon a kapun lehetett kijutni, ahol be is mentünk, annyira zárt volt az udvar. 

Utcák, érdekességek

Néha megpihentünk különböző bárokban, kávézókban, vagy csak fotózkodtunk pár érdekes vagy szép helyen. Ezekről meséljen 1-2 kép, katt. a képgalériára.

Gasztro

Magamtól nem igazán jártam korábban ilyen vendéglátó helyeken, hiszen többnyire magamnak főzöm az ételeket, de most együtt jó alkalom kínálkozott rá, hogy a másik oldalról is szemléljem a várost ahol élek. Az evés főszerepben volt amíg Máté itt volt, szerintem erről nem is kell több szót szólnom, nem véletlen, hogy a képek nagy részén ő szerepel.

Pannenkoeken (Mook Pancakes)

 A hollandok imádják a palacsintát, a boltokban előre elkészítve kapható kicsiben, közepesben, nagy méretben, sőt bekevert pannenkoeken port is kapni, hogy csak ki kelljen sütni. Egymást érik a palacsintázók a városban (kis túlzással), és volt egy, amit már korábban instagramon kiszemeltem. Az élmény a vártnál sajnos gyengébb volt, a palacsinta önmagában ízetlen, enyhén olajos volt, a két lap közt semmilyen töltelék nem volt, csak a juharszirupnak és a gyümölcsöknek volt markánsabb ízük a krémes, de ízetlen görög joghurt és a rászórt granola mellett. Összességében 10-ből 6 pont ízre, 9 látványra. Máté avokádós humuszos paprikás kombinációja is a nem rossz kategóriában versenyzett nálam. Maga a hely kialakítása sem volt számomra megnyerő.

South African restaurant (Azmarino)

Máté kinézett egy dél-afrikai ételeket készítő éttermet, nagyon jó árérték aránnyal és értékeléssel, így az egyik nap ott ebédeltünk. Utólag már tudjuk miért lehetett "olcsó" (tudod, relatív). Az étel tálalásához ugyanis nem kaptunk evőeszközt, hanem vissza a gyökerekhez révén kézzel kellett elfogyasztanunk az ételt, csupán némi citromos sós palacsintaszerű szivacsos tésztát kaptunk, ami tulajdonképpen arra szolgált, hogy ne a puszta kezünkkel fogjuk meg az ételt, hanem egy ilyen kis batyuban ehessük meg. Féltem egy kicsit, hogy nem fogja megenni...

Mellé mangós sört ittunk, amit kókuszdió pohárban tálaltak. Bájos és érdekes a hely, de ha volt valaha furcsa étterem élményünk, akkor ez azok közé tartozik:

Marhahús volt mindkét fogás, az egyik sütve ízlés szerint fűszerezve, a másik pedig egy pörköltszerű szafttal volt elkészítve, zöldségekkel, salátával és curry-s lencsével tálalva. Finom volt az enyhén citromos palacsintával, de a tálalás meg a bár színvonala nem egetrengető.

Seaside bar (Hippie fish)

Amikor megérkeztünk a bárba nagyon közvetlen hangulat fogadott. A pincérlány például miközben válaszolt a kérdéseinkre, helyet foglalt mellettünk a kanapén, többször odajött velünk beszélgetni nem csak a protokoll "hogy ízlett az étel?" szöveggel, ami még inkább otthonossá varázsolta számunkra az amúgy is szerethető helyet.

Itt egy valóban finom Falcon nevű citrusos, de erős világos sört és persze egy kis snacket is kipróbált(unk), fish and chipset házi majonézzel, amit egyébként a hollandok nagyon magukénak tartanak. Én csak egy kávét kívántam... Minden nagyon finom volt, egy emlékezetes estét töltöttünk a tengerparton.

Fries

Véletlenül Máté meglátta, hogy nagy sor áll egy kis kifőzde előtt. Ha már ott voltunk, meg kellett kóstolni egy kis Holland friest a hosszú fennállását kihangsúlyozó, azonban az üzleti modellt tekintve nem túl eredeti sültkrumplizósban, kétféle választható szósszal. Hihetetlen, hogy mennyire kívánós...

Saláták

Ilyen gazdag salátákat lehet kapni a boltban. Kis tálkában illetve tasakban külön van csomagolva a hús és az öntet, az alján pedig egy kevéske tészta is van. Az Albert Heijnban, (leggyakoribb helyi kisker. lánc) a kijáratnál minden üzletben lehet ilyen kis kanál-villa-kés kombót elvinni a készételek mellé, így bárhol akár azonnal elfogyaszthatóak. Mi most különlegesebb, rákos és lazacos salátákat vettünk, majd a múzeumtéren fogyasztottuk el. A hollandok egyébként előszeretettel piknikeznek parkokban, készítik el és fogyasztják el bármilyen közterületi padon az ebédként szolgáló szendvicseiket. Nem hogy a szinglik, de még a családanyák is mindig szendvicset ebédelnek. Higgyétek el, a munkatársaim ennyi ideig nem tudják megjátszani ezt... beszédes, hogy a munkahelyi felszerelt konyhában nincs mikro sem. Elképesztő, hogy mennyire nincs kultúrája itt a főzésnek.

Cafe Blue Amsterdam

Barátnőmtől, Dettitől kaptam még korábban a tippet, hogy látogassunk el a Blue Amsterdam kávézóba, ami egy tetőn kapott helyet a belváros közepén, rögtön a virágpiac szomszédságában. Mivel a többi épületnél éppen magasabb, így 360 fokos kilátás tárult elénk a vársora. A kávé is isteni finom volt, így összességében nagyon pozitív benyomást tett ránk. 

(ezt a képet csak azért tettem ide, mert nagyon szeretem rólunk, és itt készült :)

Sajtbolt

Aki járt már Hollandiában, biztosan tudja, hogy ha egy kis csemegére éhezik, a sajtbolt tökéletes választás. Kóstolók hada várja a vevőket, az eladók nagyon segítőkészek, minden sajtot ismernek és szívesen kóstoltatják is. Ilyenkor az embernek nincs lelke otthagyni a segítőkész eladót és vásárlás nélkül távozni, így én is gyakran vásárolok egy egy apróbb gourmet darabot, pl itt most sörös sajtot találtam (nem vettem meg, mert tényleg sör íze volt). Katt a képekért a galériára.

Dutch delicacy/Holland nyalánkság

Látványpékség a turista negyedben. Finom volt, nagyon látványos de azért nem dobtunk akkora hátast tőle, mint amennyibe került (5-8 Eur/db). Ha már megkívántuk, megkóstoltuk.

American file + smoothie + apple pie a beachen

Készültünk egy kis piknikkel, vittünk kávét, illetve vásároltunk isteni  pesto-s amerikai filét (hasonló a tatár beefsteakhez) friss, ropogós pékáruval, gyümölcsös smoothie-t, és Máté pocakja megkívánta az almáspitét is...aztán az enyém is. Talán a képről is átjön, hogy rengeteg egészséges, jó minőségű terméket lehet a boltok polcain találni, persze az ára is olyan. Itteni fizetéshez arányaiban nem megterhelő az árszínvonal, az otthoniakhoz pedig nem érdemes hasonlíthatni. (amit a képen láttok leszámítva a kávét, amit otthon készítettünk, 8 Eur volt). Ketten meguzsonnáztunk belőle bőségesen (részemről szólva legalábbis).

+1 érdekesség, a Spacecake

szintén helyi tradíció, fogyasztása szigorúan mértékkel és tapasztalt személlyel ajánlott, jó kedélyállapotban.

Az emberek nagy része nem tudja elképzelni magát távkapcsolatban. Korábban számomra is a tiltólistán volt, ezért a költözésem előtti időszakban már tudatosan próbáltam elkerülni bármilyen olyan helyzetet, amely visszahúzhatna a terveimtől. Viccelődtünk is a lányokkal, hogy biztosan akkor fogok megismerni valakit, amikor már fél lábbal Amszterdamban vagyok. Minden igyekezetem ellenére sikerült beletrafálnom a közepébe, így nem volt mit tenni, elkezdtem más szemmel tekinteni az elveimre. Te elmulasztanád életed kínálkozó lehetőségét, ha épp nem vagy felkészülve rá? A mi válaszunk a NEM, igyekszünk a problémát megoldani, és nem keseregni a rossz időzítésen.

Ma már minden adott ahhoz, hogy olyan gyakran cseréld a párod, mint a divatból kiment ruhadarabjaid. Mindig kell egy csillogóbb, izgalmasabb, más mintájú darab, ismerős? Azt gondolom, hogy a fogyasztói társadalom amennyire kiszorítja a valódi értékeket az életből, ugyanannyit segít, hogy áthidaljunk korábban feloldhatatlannak tűnő problémákat. Amennyiben van bennünk elég fogékonyság rá, hogy észre vegyük a mélyen rejlő kincseket, a lehetőséggel élnünk kell. Mi van, ha azt mondom, ma már minden adott, hogy legyen az bármilyen nyakatekert helyzet, megoldjátok azt?

Rajtunk múlik csak, mit veszünk ki a lehetőségek adta világból. Húztam én is jobbra a Tinderen, miért ne, jártam szórakozni, bájcsevegtem férfiakkal, nem keresve bennük értéket. Azonban egy kis tudatossággal a magunk javára fordíthatjuk a századunk vívmányait és sokkal másabb minőségű életet élhetünk, mint korábban bármikor. Elérhetőbb és gyorsabb lett utazni, ingyenesen azonnali kapcsolatot tartani, ma már videó alapon is. Amennyi szennyet és kárt összehoz a fogyasztói társadalom, okosan használva talán ugyanannyi hasznot is tudunk benne találni, ha már ellene nem tehetünk. Például, a mi kapcsolatunk most biztosan nincs, ha nem tartjuk 'Facetime'-on, és nem látogatjuk meg egymást elérhető áron, csupán két óra repüléssel. Persze ennél azért jóval többen rejlik a kitartásunk titka.

2016 szeptembere óta nem csak mi, de gondolataink és érzéseink is Budapest Amszterdam közt ingáznak. Nem titok, rendkívül keveset találkozunk, összesen 61 együtt töltött nap megismerkedésünk óta a mérlegünk. Mégis teljesen biztosak vagyunk egymásban, hogyan lehet ez? A megoldó képlet: megtanultuk elfogadni és értékelni az együtt töltött időt és a távollétet is. Emellett rengeteget beszélgetünk. Esténként, ha adódik rá mód, elmeséljük, mi történik velünk, mesélünk magunkról, a gondolatainkról, tervezzük a jövőnket, a megélhetésünket már együtt. Nem azért mert kötelező, hanem egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk a másikra. Nagyon foglalkoztat mindkettőnket, így sokat ötletelünk és beszélgetünk arról, milyen üzleti lehetőség(ek)be lenne érdemes belevágnunk, ha végzek a tanulmányaimmal és haza költözöm.

A mindennapjainkból nem maradhat ki a másik iránti szeretet és tisztelet. Nyilván nehezebb önuralmat gyakorolni, ha két hónapja nem érintett meg a szeretett személy, nem érezhetjük a másikat magunk mellett fizikailag, mikor igazán szükségünk van rá. De valóban olyan nehéz várni a következő találkozást azzal a személlyel, akit szeretünk, mint elcsábulni egy érintésre? Akik megérettek egy kapcsolatra, azoknak ez nem opció, így nekünk sem fordul meg a fejünkben. Mindkettőnk személyisége olyan, hogy amit eltervezünk és elhatározunk, az csak is úgy történhet, legyen az bármivel kapcsolatos. Tudjuk, hogy ha a mindennapjainkban kellő izgalom és kihívás hajt előre, az eltereli az állandó hiányérzetről a gondolatainkat, ugyanakkor megteremti a lehetőségét az annyira nagy becsben tartott, kincset érő pillanatok megélésére.

Nekünk a két hónap külön töltött idő volt eddig a legkritikusabb, olyankor hiába tartjuk a kapcsolatot, fizikailag annyira elhidegülünk egymástól, hogy a testek először nem találják a helyüket. Újra egymásba kell szeretniük, újra befogadni az érintést, hiszen annyira elszoktunk tőle. Viszont találkozáskor felfedezzük, hogy még mindig ugyanannyira imádjuk azt a mosolyt, azt a tekintetet, amit csak a kamerán keresztül láttunk hosszú heteken keresztül. Egy-két nap, és helyre is áll a világ rendje köztünk, újra minden a régi. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, milyen érzés is ez. Hosszú önuralom, amit aztán egy kisebb csoda teljesít be. Tudom, mi is emlékeztetni fogjuk magunkat erre az időszakra, amikor elfelejtjük egymást és a kapcsolatunkat értékelni.

Tehát a kérdésre, hogyan bírjuk ki, az a válaszunk, hogy nem pazaroljuk a pillanatainkat az önsajnálatra, tökéletesen boldogok vagyunk a körülmények ellenére, hiszen vágyakozva tervezünk és teszünk az életünkért. Nem várjuk, hogy az ölünkbe hulljanak a sikerek, vagy netán a boldogság, dolgozunk rajta, hogy az életünk útjai egyszer csak találkozzanak, és együtt folytatódjon tovább ebben a harmóniában. Mindezekben rejlik a mi titkunk.

Friss, még olykor csípős szellő játszik a hajammal, amint felpattanok a biciklimre, hogy nekivágjak egy újabb napnak. Ez az üde, egyre melegebbé váló szellő jelzi, hogy ismét elröppent néhány hét, ébredezik a természet. Vele együtt szinte észrevétlenül haladok előre, hamarosan azon kapom magam, hogy végzek a mesterrel. Három hónap - te jó ég! -, aztán beteljesedik az egyik régóta dédelgetett célom. Már vannak következők papírra vetve, ne aggódjatok! Azokról majd, ha elérkezik az idő, mesélek. Most egy rövid visszatekintéssel készültem a téli álomból való ébredésemről, mesélek a szokásos ritmusomról, illetve a hazalátogatásomról is ejtek néhány szót, ami teljessé tette az elmúlt időszakomat.

               (Credit: expatexplore.com)

A 4. nyolchetes periódusomat kezdtem februárban az egyetemen, ami március végéig tart. Ebben egy három hetes szakdolgozat workshop volt, az én esetemben Survey Design, illetve mellette egy választható tárgy, Design Driven Business Innovation (DDBI). A workshop minden várakozásomat felülmúlta, egy nagyon profi PhD tartotta, minden szakdolgozathoz kapcsolódó fontos tudnivalót átnéztünk, újra felelevenítettük mélyen porosodó statisztika tudásunkat. Emellett az egyik kedvenc tanárommal és a Standby nevű ügynökség vezetőivel együttműködve készítettünk a Philipsnek projekteket a DDBI tárgy keretében. Mivel titoktartási szerződés köt a projektek kapcsán, így nem mesélhetek többet róla, de nagyon életszerű volt 4 órás egyetemi workshopok és további csoportmunkán keresztül kidolgozni számukra egy innovációs projektet, amelyet a következő héten prezentálunk is az eindhoveni Philips főhadiszállásán, a High Tech Campus számos munkatársának. Ezen kívül néhány beadandó van még, amit a periódus zárásáig meg kell írnom.

Mindemellett a szakdolgozatommal is kellett haladnom. Nagyon nagy teherként éltem meg a témaválasztást, hiszen amennyire izgalmas, hogy szabad kezet kaptunk, annyira nehéz is számunkra valóban érdekes, megvalósítható kutatási területet és azon belül is egy rést találni, amelyet vagy ahogyan még korábban nem tett senki. Az én témám a nemek hatását kutatja a kezdő vállalkozók növekedési várakozásaira, ezen belül azt vizsgálom, hogy az én-hatékonyság (self-efficacy) és a motivációk befolyásolják-e tovább ezeket a növekedési várakozásokat. Legnagyobb meglepetésemre a konzulensemmel való második találkozón rendkívül pozitív visszajelzést kaptam a kutatási tervemre, így sikerült is rögtön megegyeznünk ebben, pedig nagyon féltem, hogy mit gondol majd róla, tetszeni fog-e neki. Tudatosan az egyik legelismertebb és legszigorúbb professzort választottam a lehetőségek közül, így kényszerítve magamat a még magasabb színvonalú munkára. Ettől a súlytól sokszor éreztem magam leterheltnek, kedvetlennek, de tudom, hogy a végén kifizetődik majd! Hatalmas töltetet adott, hogy elismerte az eddigi munkámat!

Egy kis felüdülést nyújtott ebben a dolgos időszakban a majd' egy hetes látogatásom otthon. Nagyon vágytam már rá, hiszen több, mint két hónapja nem találkoztam a szeretteimmel. Előre mindent elrendezve, hogy ezidő alatt se dolgoznom, se tanulnom ne kelljen, a nemzeti ünnepen érkeztem haza a meleg otthonba. Milyen finom hazai ételekkel vártak a szülők, ezúton is hálás vagyok! Jól kellett beosztanunk ezt a kevés napot, de sikerült minőségi időt együtt töltenünk, várost nézni, elmenni edzeni és ráadásként megünnepelni közelgő fél éves évfordulónkat, szülinapot és a kimaradt Valentin napot is. Ez önmagában is egy nagyon szép emlék, gondoltunk egyet, majd felpattantunk egy biciklire ketten, így érkeztünk a város egyik neves olasz éttermébe vacsizni, mondanom sem kell, tetőtől talpig kiöltözve. Amszterdami lakosként ez teljesen normális, odahaza azért megmosolyogtak.:) Az egyetemi barátnőimmel egy közös levesezéssel egybekötött beszélgetést szerveztünk, a régen látott váci barátaimmal pedig egy helyi borozós estét hoztunk össze. Mindezek után kicsit szomorúan, de feltöltődve csöppentem vissza a holland életembe. Kicsit olyan érzés volt ez a 6 nap, mintha álmodtam volna egy csodásat, majd reggel ébredve elindultam a dolgomat tenni.

Ahogy beköszönt itt is a tavasz, tervezzünk bejárni Hollandiát. Sikerült olyan utazásra jogosító kártyát igényelnünk a hivataltól, amivel hétköznap bármilyen tömegközlekedési eszközön ingyen utazhatunk az országban. Pont jókor jött, mivel épp most nyílnak a tulipán földek és virágos kertek, illetve közeleg a híres King's Day, a hollandok egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, ahol kicsik és nagyok az utcára és csatornavízre vonulva narancsszínben ünnepelnek, fesztiváloznak! Ha tehetitek, érdemes egy hosszú hétvégét itt eltölteni, mert tavasszal a legcsodásabb és legizgalmasabb a város és a környező területe. Szeretnék rengeteg múzeumot is bejárni, elsőként a leghíresebb Van Gogh múzeumot és a szintén magával ragadónak ígérkező Rijksmuseumot. Erre is lehet igényelni egy viszonylag jó ajánlatot, az 50 Eur körüli múzeumkártyát. Ezen kívül szeretnénk bejárni észak Velencéjét, Giethorn-t, amely egy olyan holland falu, ahol csak vízen lehet közlekedni. Nekem már egy látogatóm biztosan lesz, akivel nyakunkba vehetjük az izgalmasnak ígérkező holland tájakat! :) 

Amikor elhatároztam magam, hogy belevágok a holland kalandba, és életem egy meghatározó időszakát töltöm külföldön, nem tudtam vajon mi az én sorsom, mit írtak meg abban a bizonyos könyvben. Hogy hiszek-e benne? Igen is és nem is. Hiszem, hogy vannak sorsszerű találkozások, hiszem, hogy mindennek akkor kell éppen bekövetkeznie, mint amikor. Hiszem, hogy mindennek oka van az életünkben. Viszont abban is hiszek, hogy a döntéseinkkel irányíthatjuk a sorsunkat, és csak is mi vagyunk érte a felelősek, hogy hová és meddig tudunk eljutni az életben.

Megpróbálom elmagyarázni. Hiszek abban, hogy van valamilyen csodálatos összhang az életünkben. Hogy személyek akkor és úgy lépnek be az életünkbe, mint ahogyan annak lennie kell. Sajnos ugyanígy sokszor ki is lépnek. Ezek a találkozások és elválások tanítanak minket nagyon szép és nagyon kemény leckékre. A legfontosabb dolog, hogy adjuk meg a tiszteletet ennek az erőnek, üdvözöljük, aki jön, és fájón köszönjünk el attól, akinek mennie kell. Szerencsésnek érzem magam, hiszen nagyon kevés embertől kellett elköszönnöm ezidáig, aki igazán sokat jelentett számomra.

Azonban hiszem azt is, hogy az életben rengeteg dolog rajtunk múlhat, így meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megélhessünk az élet szépségeit. Azért, hogy ne mindig panaszkodni támadjon kedvünk, ne csak keserűség üsse fel a fejét, hanem a boldogság, a lehetőségekből fakadó önmegvalósításunk élménye. Törekedjünk rá, hogy mindig jobbak legyünk, mindig egy picit felfelé mozduljunk attól az énünktől, aki a múltban voltunk. Mindig tehetsz egy kicsit többet; tudod, ha a kertedet hűséggel és odaadással gondozod, meg fogja hálálni és virágozni fog. Bár időnként jöhetnek nem várt viharok, azonban ha az elköszönés után gyűjtesz elég erőt újrakezdeni, bár nem lesz ugyan olyan, de hasonlóan csodássá varázsolhatod. Ugyan ezt gondolom az életről is.

Amikor úgy döntöttem, hogy Hollandiába költözöm egy évre biztosan, hogy mesterdiplomát szerezzek, választhattam - persze csak miután megteremtettem a feltételeit ennek a választásnak. Egészen egyszerűen folytathattam volna otthon a megszokott életvitelemet a megszokott közegben, és ezt a befektetést máshogyan használom fel, és lehetek itt kinn, új dolgokat, erőt próbáló utakat kutatva. Úgy döntöttem, hogy kalandvágyóbb és kíváncsibb vagyok annál, mintsem kihagyjam ezt a lehetőséget. Annyi új, értékes tapasztalatot kaphatok tőle, hogy bolond lennék nemet mondani egy ilyen kínálkozó alkalomra. A választásommal a saját sorsomat vettem a kezembe, új találkozások vésődtek abba a bizonyos (mégsem teljesen előre elrendelt?) könyvbe.

Na de, hogy is lesz a folytatás, ha eltelt az egy év? Ez a kérdés rengeteget foglalkoztat mostanában, és talán még annál is többen kérdezgetik. Amit biztosan tudok, hogy az életfilozófiámban a legfontosabb, mindenek előtt álló gondolat, hogy boldog legyek, bárhol, bármit is tegyek. Ha ez nincs így, akkor változtatnom kell. Mindig azt és ott fogom tenni, ahol úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol lenni szeretnék, legyen az karrierem vagy a magánéletem. Ezért is jöttem ki tanulni, mert otthon elfogyott ez az érzésem. Természetesen itt sem minden szempontból fényes az élet. Soha nem fognak igazán befogadni (különösen amíg nem beszélem a nyelvet), itt mindig csak egy keleti népség leánya leszek, akikről még azt sem tudják sokszor, hogy az EU-hoz tartoznak. Sok érv és ellenérv van amellett, hogy maradjak majd, ha végzek vagy térjek haza.

A biztonságérzetem sokkal nagyobb itt, Amszterdamban. Most már a munkával az anyagi is, de a fizikai mindig is az volt. Ki merek menni az utcára bármikor, nem félek, hogy egy hajléktalan esetleg egy roma beszól, alkalomadtán ki akar rabolni. Nem tudom, pontosan hogy működik az egészségügy, de egy biztos, nagyobb a belé vetett bizalmam a rendszerbe, csak úgy, ahogyan az oktatásba is. A normális életszínvonal, a sportos életvitel, a nyugodt, jól szervezett közlekedés, az elképesztő minőségű tejipar, a környezettudatosság és a tettek, nem csak hangos politikai ígéretek mind-mind olyan értékek számomra, amiket szeretnék élvezni a hátralévő életem során. Azt be kell látni, hogy hazánk sajnos messze leledzik ettől, függetlenül a politikától, pusztán tényszerűen megközelítve.

Mindeközben magával ragad az érzés, az a mosoly, ami a repülőgépem Budapesten való földet érésekor az arcomra tapad. A csoda, hogy odafigyelés nélkül minden szót kristálytisztán értek, a melegség, amikor átölelem a szeretteimet, a szép tájak, a hideg tél és a forró nyár. Egyszerre minden felértékelődött. Úgy érzem, hogy erre tanít meg az expat élet, hogy értékeljem a korábban annyira természetesnek vélt környezetem. Ha kérdezik, félig büszkén, félig lehajtott fejjel mondom magam magyarnak. Tudok büszke lenni az értékeinkre, a tájainkra, a kultúránkra, de nem tudok büszke lenni arra a sok mocsokra, ami a politikai hadszíntéren zajlik, külföldre is elérve. Sosem fogok ugyanúgy tekinteni Magyarországra, mint ez előtt, ahogyan Hollandia, különösen Amszterdam is egy kis csücske marad a szívemnek. Bárhogy is választom meg a következő utamat, hazatérek, vagy maradok még, a döntés, amit korábban hoztam egy életre szóló élmény marad. Bebizonyosodott, hogy jó döntés volt a sorsomat a kezembe vennem.

Még soha nem csináltam ilyet. Még soha nem adtam ki a gyengeségem mások előtt, de nagyon hamis képet festene, ha csak a jót mesélném el. Talán minden csak a téli álomból való ébredésnek köszönhető, de most nem érzem jól magam a bőrömben. Azt vettem észre magamon az eltelt néhány évben, hogy máshogy működöm, mint a legtöbben. Engem a nyomás, a folytonos stressz tart össze, és a hiánya által esem szét. Na, ez történik most, azt hiszem...

Volt pár ilyen kemény időszak az életemben, talán mind valahogy így a tél után. Tisztán emlékszem az elmúlt két évre, ahogyan ébredtem a télből. Két éve munka mellett TDK-t írtam, miközben az Országos Esettanulmány Verseny két napos döntőjét vezényeltük le. Majd ahogy annak vége lett, jött a TDK szóbelire készülés, amit legnagyobb meglepetésemre a szekciómban meg is nyertem, az egyetemen a beadandók és egy magánéleti probléma közepette. Tavaly épp a mesterfelvételire készültem, közben már a Szamosnál dolgoztam, jött az új kihívás a munkában, na meg persze a magánélet... Amikor vége lett a nyomásnak, rögtön széthullottam. De addig nem engedhettem meg, hogy úrrá legyen rajtam a gyengeség. Most nincs meg a katonás rend az életemben, ami nem engedi meg hogy szétessek.

Egy hónap otthon töltött idő után különösen nehéz volt az elválás január 10-én. Visszajönni a hideg, ködös téli Hollandiába egyedül, tenni a dolgom. Elindult a szakdolgozatra készülés, amire hiába kellett rengeteget készülni, csak egy órám volt megtartva hetente, plusz a munkában két napot töltöttem. A többi napon nagyjából egyedül töltöttem az időmet a szálláson, ami most még borzalmasabb állapotban van, mint korábban, ez is teljesen úrrá lett a hangulatomon. Elkezdtem az edzéseket, hátha az majd helyretesz lelkileg, de ez még mindig kevés volt. Valami nagyon nagy űr van bennem, amivel nem tudok mit kezdeni... túlérzékeny vagyok, mindig gyengének, betegnek érzem magam, elmerültem kissé az önsajnálatban. De ez nem én vagyok!

Bizakodóan tekintek előre, a saját terapeutám vagyok. Tudom, hogy csak felfelé vezethet az út újra. Próbálom tudatosan úgy alakítani a beosztásom, hogy minél több napra legyen szétszórva, hogy legyen rendszer a napjaimban. Illetve a héten elkezdődött az egyetemen a következő periódus, így a szakdolgozat mellett van két tárgyam, plusz a munkaóráim is megnövekedtek, ami most még nagyobb erőfeszítést kíván majd. Bízom benne, hogy a feladatok, a nyomás majd helyre tesz. Rám az hat a legveszélyesebben, amikor nem akad sok teendőm. Mivel komoly nyomás alatt edződtem az elmúlt években, nem tudok mit kezdeni a rám szabadult űrrel. Na de majd meglátjuk. Addig is a türelmeteket kérem, ha épp nem reagálok vissza azonnal. Van, hogy napokig semmi kedvem megnézni az üzeneteim sem, menekülök a világ elől... De helyre fogok jönni, tudom!

Elsőre azt mondanám, soha. Elsőre, sőt másodikra is azt mondtam, hogy szó sem lehet róla. Azonban az érzelmek nem így működnek, nem fejben dőlnek el. Nélkülözik a racionalitást, hiszen akkor nem lenne annyi boldogtalan ember, összetört szív. Most saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy lehetséges, ámbár nagyon törékeny.

Mielőtt kiköltöztem Amszterdamba mesterszakos tanulmányaim miatt, már-már lehetetlen pillanatban toppant az életembe, alig két héttel az indulás előtt. Régóta nem találtam a helyem a párkapcsolatokban, bár a karrieremnek mindez előnyére vált. Nem fértek bele a fölösleges randik, nem nyitottam senki felé, egyrészt mert tudtam, külföldön folytatom, másrészt nem találtam azt a különleges személyt, aki a várakozásaimnak eleget tenne. Az életfelfogására, a köztünk lévő erős vonzalomra és testi-lelki összhangra gondolok.

Tapasztaltam, hogy Budapest többnyire a könnyen jött-könnyen ment kapcsolatoknak kedvez bőven korosztályom felett is. Az egyének nagyon individualisták, nem szeretnék életüket máshoz igazítani, nem szeretnének lemondani arról a hatalmas bőség asztaláról, amely eléjük van kínálva. Persze ismerek párokat, akik köszönik, tökéletesen megvannak, azonban néha még ők is kísértésbe es(het)nek a rengeteg impulzustól. Ezekkel az élményekkel telítődve hajtott a kíváncsiság, mit tartogat számomra a nemzetközi közeg.

Miután már minden előre el volt rendezve a költözéshez, gondoltam, miért ne tölthetném el a várakozó napokat jó társaságban. Így engedtem 1-1 randevú kérésnek, bár végül csak egy lett belőle, ám az ismétlődően. Napok múltán azon kaptuk magunkat, hogy minden szabadidőnket együtt töltöttük, amit csak tudtunk. Gondoltuk, most jól érezzük magunkat, kirándulunk, hullócsillagokat nézünk, vacsorázunk, beszélgetünk, ebben nincs semmi több, mint kellemes időtöltés. Az elválással úgy is elhal magától, nem is tettünk egymásnak üres ígéreteket.

Azonban a távolság dacára várakozásainknál jóval intenzívebben tartottuk a kapcsolatot, mígnem az egyik nap váratlanul jött az üzenet, hogy ráérek-e szeptember végén. Ez tudtam mit jelent, hogy meg fog látogatni engem Amszterdamban mindössze egy hónap külön töltött idő után. Az időjárás éppen ekkor romlott el, szeles, esős rondaság lett, de ez nem szegte kedvünk, hogy csodálatos, kalandos és nem utolsó sorban felhőtlenül boldog napokat töltsünk el. Az egy hét alatt napról napra világosabbá vált számunkra, hogy innentől nem lehet megállás, nem szeretnénk egymás nélkül folytatni, hiába a távolság.

Idegen érzés kerített hatalmába, hiszen valóban kiábrándult, ennél fogva zárkózott és bizalmatlan voltam a férfiak irányába. Lemondtam róla, hogy létezik az a típus, aki képes tisztelni egy nőt, csodálni a szépségét, a természetét, és mindezt csupán egyetlen nő élvezheti tőle, s nem több, akik mindegyikét a siker reményében űzi, majd kihasználja a lehetőségeket szépen sorjában. Hány ilyen "rendes", céltudatos, "érett" férfit sodort az utamba a sors, te jó ég...

Ma már tudom az okát. Jött valaki, aki bebizonyította nehéz hónapokon át, hogy képes várni rám, aki nem a problémát látja abban, hogy külföldön tanulok, hanem a lehetőséget, az erősségemet. A céltudatosságom imponál számára, mintsem elrettenti, sőt mi több, a vágyott tulajdonságok, de még életfilozófiáink is megegyeznek.

Nem ígértem, hogy ha végzek, hazaköltözök, semmit sem ígértem, csak éreztük, hogy bárhogy is alakuljon, nem szeretnénk lemondani a másikról egyetlen akadály, a távolság miatt. Szerencsére ma már megfizethető repülővel utazni, ha rugalmasak vagyunk és időben foglalunk, belföldi vonatjegy árában vehetjük igénybe a szolgáltatást.

Történetünkkel a köztünk lévő lelki kötődés még erősebbé válhatott. Mivel nem éltünk meg együtt mást, számunkra ez lett a normális életritmus. Még nem tudjuk, pontosan mit hoz a jövő, de vannak közös terveink, hiszen hamarosan, fél év múlva végzek az egyetemen. Addig is sokat segít, hogy mindketten elfoglaltak vagyunk, ő karriert épít, én tanulok és dolgozok, ezáltal tartalmasan telnek a napjaink, csak kevés időnk marad a másik hiányát érezni.

Az esték a nehezebbek, a magány érzését olykor őszinte, tartalmas videobeszélgetésekkel űzzük el, olykor csak teszünk-veszünk közben. A fizikai kontaktus ritkasága tudatosította bennünk, hogy a hatalmas egymásba vetett bizalom, az egymás iránti tisztelet, szeretet, odaadás és egymás támogatása a titkunk. Ezen túlmenően legalább kéthavonta néhány nap találkozó, amire tudatosan odafigyelünk. Az addig hátralévő időt pedig mindig megtöltjük tartalommal, a közös jövőnkért munkálkodva.

Az óév végén gyakori a visszatekintés a múltba, az új évre vonatkozó fogadalmak és irányok újradefiniálása. Számomra 2016 hozta el a megvalósult célokat, amelyekért korábban annyit küzdöttem. Most összeszedem a tanulságokat, amelyek ahhoz vezethettek, hogy ezek az álmok valóra váljanak. A tervezgetést, az esélyek latolgatását és az erre való felkészülést persze már korábban, körülbelül 2 éve kezdtem el.

A karácsonyi szabadság után feltöltődve indultam neki az új évnek a neves magyar édesipari családi vállalkozásnál, a Szamosnál, mint marketing asszisztens. Belső stratégiai átszervezések következtében úgy alakult, hogy a teljes online kiskereskedelmi értékesítés irányításáért feleltem márciustól. Az új pozíció még magasabb felelősséggel, heti beszámolási kötelezettséggel, illetve növekedési elvárásokkal járt mindössze 7 hónap cégnél töltött munkaviszony után! Mindemellett megtartottam a marketinges feladataimat is, immáron a webshoppal összehangolva. Rendkívül élveztem az új kihívást, hiszen ez valami újdonságot hozott, rengeteg háttér kooperációt igényelt a cég teljes stábjával - mind a logisztikával, mind a saját, illetve külső kereskedő partnerekkel. Mindemellett kapcsolatba kerültem a fogyasztókkal, közvetlen visszajelzések alapján tudtuk hatékonyabbá tenni működésünket és kommunikációnkat egyaránt. Úgy gondolom a szerencsés helyzeten túl, szükség volt a határozott, talpraesett, problémmegoldó gondolkodásmódra, ezen túl arra, hogy minden esetben a tőlem telhető legmagasabb elvárt színvonalon végezzem a munkám. Nem lehetnek kifogások, rossz napok, rossz kedv - ezeket félre kell tenni és csak a feladatokra koncentrálni.

Mivel a továbbtanulás miatt augusztus 22-én költöznöm kellett Hollandiába, július végéig (pontosan 1 évet) maradtam a Szamosnál. Egy rögös, de szép korszak ért véget, számomra nagyon kedves emberekkel tölthettem együtt a mindennapokat, akikhez bármikor fordulhattam szakmai és magánéleti jellegű kérdéseimmel egyaránt. Azonban azt éreztem, hogy hiába minden erőfeszítésem, rajtam túlmutató dolgok miatt nem tudtam fejlődni, a terhelés miatt, amit a két pozíció együttes vállalása jelentett állandóan stresszes, elégedetlen voltam, és a kompenzáció (nem feltétlenül csak az anyagi, az emberi oldalról is) pedig nem nyugtatta bennem a belső hangokat. Ebből adódóan az egyik fontos tanulság, hogy ne félj változtatni, ha beleragadsz egy élethelyzetbe, amely már nem hozza azt a fajta izgalmat, kihívást, amit elvárnál magadtól. Vagy próbálj meg erről beszélni az adott helyen, hátha tudnak számodra megoldást kínálni, ellenkező esetben ne félj keresgélni, adott esetben nekiállni az álmaidat megvalósítani, persze mindig teremtsd meg annak a lehetőségét kemény munkával, hogy ezt anyagi biztonságban megtehesd.

Az előzőekben leírtakból adódóan már világossá vált számomra, hogy szeretnék az alapszak után egy mesterképzést elvégezni. Mindig érdemes többfajta tervet felállítani, hogy biztosra menj és ne kerülj padlóra, ha valami nem úgy sikerül, mint tervezted. A tervként vettem célba, hogy jelentkezem Amszterdamban az UvA-ra, illetve B tervként a Corvinus Maketing mesterképzésre is felvételizem államilag támogatott képzésre, C terv pedig a munka folytatása volt. Utóbbira februártól kezdődően felvételt is nyertem, amit el is kezdtem formálisan; két tárgyat vettem fel, hogy aktív jogviszonyom legyen, tehát a három tervemet párhuzamosan építgettem, de mindeközben tudatában voltam a jatékszabályoknak, hogy hogyan tudom egyiket vagy másikat leépíteni, amennyiben valamelyik sikerült. Ez szintén fontos, hogy mindig alaposan járj utána a feltételeknek, mielőtt a terveidet felvázolod!

Mivel teljesítenem kellett a külföldi mesteres felvételi követelményeket is, így munka (+túlórák) és az EVK-s kötelezettségeim után "szabadidőmben" esténként, illetve hétvégente önmagamtól készültem a nemzetközi nyelvvizsgára. Azt már korábban megtanultam, hogy a kemény munka, az elszántság, illetve a hatékonyan töltött, rendszerbe szedett, eseménydús napok kifizetődnek. Ezen kívül még kisebb nagyobb adminisztrációs teendőim voltak mellette, amelyekhez az önállóság nélkülözhetetlen. Mivel sikerült az A terv, úgy döntöttem, hogy elkezdem ősszel a programot, annak ellenére, hogy a teljes anyagi háttér egy évre vonatkozóan közel sem volt megnyugtató. Azonban felmértem, hogy meg lehet csinálni, ha szerzek kinn belátható időn belül munkát. Ezen kívül felvettem több ismerősömmel is a kapcsolatot, akik Amszterdamban tanulnak, vagy tanultak mesteren. Nem féltem segítséget, útbaigazítást kérni a megfelelő személyektől, hiszen biztos voltam benne, hogy van aki megtapasztalta már mindezt.

Bízom benne, hogy az összefoglalómmal tudsz azonosulni, bár nem állítom, hogy ez a hozzáállás az egyetlen helyes irány a megvalósítás útján, mégis hiszek benne, hogy azok számára erőt adhat, akik hasonlóan hozzám, szinte önerőből szeretnék az álmaikat megvalósítani. Szívesen fogadok kérdéseket ezzel kapcsolatban, amelyekre egy újabb poszt formájában reagálnék. Kívánom, hogy kerülj közelebb a céljaidhoz idén, de ne feledd, a kitartás és a szorgalom nem fizetődik ki azonnal, sok türelemmel jár.

Angolul úgy mondják: Eventually all the pieces fall into place. Most pontosan így érzem magam, kiegyensúlyozottnak és boldognak, kezd összeállni a kirakós játéka az életemnek. Tegnap kezdtem az új munkahelyemen, amiért szuper izgatott vagyok, valamint jövő héten vár ránk a soron következő periódus záróakkordja, ugyanis a két 6 hetes projektünket mutatjuk be, az egyiket nem máshol, mint a Heineken főhadiszállásán! 

Ha untatna a szakmai rész, ugorj a Záró gondolatok részhez, mert FONTOS! >>>

UvA Admissions Office - az új munkahelyem

A december meghozta a várva várt sikereket. Még nem is említettem, de sikerült minden vizsgámat jó eredménnyel teljesítenem és kedden kaptam a jó hírt, hogy felvett az egyetem dolgozni. Azt a folyamatot fogom támogatni, amin én is keresztül mentem az UvA-ra való felvételim során, csak a másik oldalról. Ami a legjobb az egészben, hogy hollandokkal vagyok együtt, szóval talán majd ragad is rám valamilyen apró nyelvlecke, illetve az angolomat még inkább fejleszthetem. Szakmailag nem kihívás, de mint korábban említettem, most a fókusz a tanulmányaimon van, a munka egyelőre finanszírozási célból kerül képbe, és jól is jártam ám. Heti 10 óra munkával jár, amit én osztok be hétről-hétre, hogy milyen rendben töltöm, egészen magas juttatásért. Azt hiszem, hogy megérkezett ezen a fronton is végre a szerencsém!

AidOnTime - Egészségügyi startup projekt

Ami a sulit illeti, valami meglepően jó dologban volt részem. International Entrepreneurship tárgyból egy olyan startupot kell létrehoznunk az egészségügyi szektorban ami egy IoT (Dolgok Internete) eszközön alapul. Kitaláltuk, hogy szeretnénk egy olyan vállalkozást építeni, ami egy önkéntes egészségügyi dolgozókat tömörítő közösségen alapszik, valamint egy olyan szenzoron, amely az autókba helyezve egy baleset esetén a rá mért erőhatás miatt a közelben lévő (kb 1-2 km sugarú körben) önkéntes szakmailag felkészült elsősegélyt nyújtani képes EÜ dolgozókat riasztja, hogy a hatóságok kiérkezése előtt segíthessenek, adott esetben életet menthessenek. Ezzel mintegy növelve a balesetet szenvedett személy(ek) túlélési esélyeit. Dióhéjban az ötlet, a business modellt mögötte most nem részletezném.

Ami az üggyel kapcsolatban meglepett, hogy a fogyasztói igény felmérésére készítettünk egy kérdőívet (utálom amúgy őket), és a budapesti startup vállalkozók csoportjába posztoltam, akik annyi ötletet és segítséget nyújtottak, hogy magam sem számítottam rá. 4-5 ember pedig személyesen is felkeresett, hogy tanácsot vagy együttműködési lehetőséget ajánljon fel. Pont ez az, amit a projektből ki szeretnénk hozni, egy olyan erős szakmai segítő közösséget, akik önként hajlandóak saját tudásukból, önfeláldozóan valamit nyújtani. Elképesztő ereje van egy közösségnek, egy közösségi hálónak a 21. században, ezt éreztem az esetből tanulva. Az EÜ dolgozóknak készített felmérést pedig több száz szakmában dolgozó magyar töltötte ki két nap alatt, ezen szinte meghatódtam, milyen segítőkész, lelkiismeretes emberek.

Innováció menedzsment - Heineken, Bagaboo

Erről a projektről nem számolhatok be részleteiben sajnos, mert bizalmasan kérték kezelni az információkat a cég munkatársai. Inkább a projekt kapcsán a csapatdinamika tanulságos, míg az előző projektben húzzuk egymás előre, itt úgy érzem a tagok húzzák egymást hátra. Mindenesetre volt egy időközi prezentáció a projekt előrehaladásáról, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk társainktól, bár van még mit csiszolni a kutatás részén. Az ötlet maga itt is egy nagyon szoros közösségi aktivitáson alapuló megoldás, ami előirányozza a sör online eladásainak a növekedését a bolti vásárlás rovására. Tudom, nagyon rébuszokban beszélek, de azért remélem felcsigázhatott néhányotokat. Elárulom, 3 pillért vettünk alapul a megoldáshoz: személyre szabást, közösségi élményt és finanszírozást, valamint a mobiltelefonos vásárlást. A visszajelzésről mindenképp beszámolok majd.

Szerdán jó kis projektet készítettünk, a holland minőségi és nem mellesleg trendi babakocsi tervező cég, a Bagaboo marketing vezetője érkezett hozzánk, hogy a cég innovációs irányvonalairól ötleteljünk együtt. Bár nagyon konzervatívnak tűnt elsőre a hölgy például a mi csapatunk ötletével szemben is - egy "okos" babakocsit vizionáltunk, amely képes visszaadni számunkra, hogyan érzi magát a csöppség éppen, és képes ezeken az érzéseken pozitív irányban változtatni különböző okos beépített megoldások által - a végére megpuhult. Mivel az egész iparág a digitális technológiák bevonásának irányába tart - gondoljunk akár a digitális légzésfigyelőre vagy a bébi walkie-talkie-ra stb.-, egyáltalán nem elrugaszkodott elképzelés, ha a babakocsik is beépítenek néhány digitális funkcionalitást, legalábbis szerintünk... :)

Záró gondolatok

Ha még esetleg nem vesztettem el a figyelmed a szakmai témák után, akkor egy fontos tanulságot is megosztanék Veled. Ami a legizgalmasabb élmény számomra itt Amszterdamban, azon kívül, hogy egy pörgős és nagyon kreatív városban élhetek, az az, hogy mennyit formált rajtam már most ez a képzés és a helyi kultúra. Azt éreztem, hogy valamilyen korlátok között szorongott eddig a gondolkodásmódom, itt pedig éppen arra tanítanak minket, hogy merjünk nagyot álmodni. Az egyik professzorom gondolatát használom analógiának, ő azt mondta a projektjeinkre, hogy feltételezzük, hogy a technológia létezik vagy rendelkezésünkre fog állni a jövőben, ez ne szabjon gátat a gondolatainknak. Szeretnék eszerint a felfogás szerint élni a jövőben, úgy gondolom, hogy tenni akarással és kitartással kis idővel bármit képesek lehetünk elérni, mert a világ kinyílt előttünk, lehetőségek tárháza kínálkozik, úgy ahogyan még soha korábban, csak nekünk is nyitni kell efelé, észrevenni, hogy hálókból építkezik a világ és bárminek a részesei lehetünk, ha van bennünk elég elszántság.

Ismét eltelt két hét. A jó hír, hogy néhányotokkal találkozhattam az otthon töltött öt nap alatt. Elmondhatatlanul megnyugtató érzés volt az otthon melege, a szerető karok ölelésében tölteni a nappalokat és éjjeleket. De most valami másról, a Hollandiában megélt sikerekről és kudarcokról szeretnék mélyebben írni.

A kudarcok, amikből erőt merítek

Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen még nem sok kudarc ért az elmúlt három hónap alatt, úgy érzem többségében jól vettem az akadályokat. Az egyetlen, ami viszonylag rosszul és mélyen érintett, az az állásinterjú után érkezett negatív visszajelzés, hogy nem engem választottak végül, minden szimpátia és nyitottság ellenére sem. Ilyenkor mindig egy kicsit úgy érzem, hogy hiába küzdöttem, hiába küzdök most is, nem vagyok elég jó, téves képem él a fejemben arról, mégis mire vagyok képes, mert ezt kiváló szakemberek nem látják meg bennem, csak én képzelem azt, hogy sokra vagyok képes. Persze ezer más oka lehet annak, miért mást választanak, de a vége mégis csak ugyan az, nem vagyok elég jó.

Ilyenkor néhány napig nyomja a vállamat ez az érzés, kesergek rajta, elmegy az életkedvem, elveszik a törékeny önbizalmam. De úgy gondolom, hogy ezeket a mélypontokat meg kell élnem teljes valómmal, hogy utána felemelt fejjel tudjam folytatni az utamat. Most is ez történt, a mélypont után felmértem a helyzetet, mit csinálhattam volna másként, valóban reális cél volt-e, hogy erre az állásra jelentkeztem, majd új utakat, célokat igyekeztem magam elé felvázolni a tanulságok alapján. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem jelentkezem ilyen időigényes köröket jelentő gyakornoki pozícióra, sokkal inkább arra törekszem, hogy az itteni megélhetésem egy részét biztosítsam valamilyen munkával. Majd közben folyamatosan fogok jelentkezni olyan szakmai pozíciókra, amelyeket valóban szívesen csinálnék.

Sikerek, amik visszaigazolást adnak

Hihetetlen érzés egy ennyire fejlett országban, oktatási kultúrában is megállni a helyünket. Abszolút alábecsültem önmagunkat, magyarokat, úgy gondoltam, mi valahonnan a múlt árnyékából próbálunk kitörni nyugaton, a még mindig sebeit nyalogató, kesergő társadalomból. Itt kellett rájönnöm, hogy ha valóban odatesszük magunkat, akkor bizony a legjobbak között tudunk lenni. Ezeket az eddigi eredményeink (nem csak az enyémek, hanem itteni magyarok) igazolják. Jelenleg 8-asnál rosszabb eredményem nincs az egyetemen - azt nem állítom, hogy így is marad -, de számos helyzetben rendkívül szuper a teljesítményünk. Mindez rengeteg energiát, motivációt ad, hogy így is maradjon a jövőben. Lassan érkeznek a vizsgaeredmények is, azokat azért nem biztos, hogy ilyen magas sikerfaktorral sikerült abszolválni.

Jelenleg az egyetemen két projekten is dolgozunk a csoporttársaimmal, és a csapat hasznos tagjának érzem magam, az innováció menedzsment kurzus egyik ötletelésekor feldobott gondolatomat fogjuk megvalósítani szuper csapatommal (egy román, egy német, egy holland és egy taiwani társammal) a Heineken HQ innovációért felelős igazgatójának prezentálva (azért ez nem kis lehetőség). A másik projektünkön az international entrepreneurship kurzuson, amiben egy Internet of Things ötletet kell az egészségügy szektorban megvalósítanunk, még sokat kell dolgoznunk, egyelőre nem forrotta még ki magát teljesen az ötlet, de a kihívás izgalmas, a kurzus végére egy kézzelfogható eszközzel, vagy egy valós crowdfunding oldalra feltöltött kampánnyal kell elkészülnünk. Nagyon élvezem a feladatokat, remélem a sikerek itt sem maradnak el, drukkoljatok! :)

Az elmúlt három hétben nem hallhattatok túl sokat felőlem, ezért egy összefoglalóval jelentkezem, aztán ahogy lesz egy picit több időm, írok részletesebben. Tehát a top témák: munka, vizsgaidőszak, látogatók, következő periódus.

Munkakeresés

Rengetegen érdeklődtetek a TQ-s bejegyzésem után, hogy mi újság. Sajnos visszajeleztek, hogy mást választottak a pozícióra. Indoklást nem küldtek, ez kicsit bizonytalanná tett, mert jó emberismerőnek tartom magam, és észre szoktam venni, ha valaki szimpatizál velem. Úgy gondolom mindkét interjún ezt tapasztalhattam, valami plusz mégis hiányzott. Ezt mindig nehéz megélnem, nem is szeretném külső tényezőkre hárítani a dolgot, mint hogy nem vagyok holland vagy ilyesmi. Lehetséges, hogy a szakmai felkészültségem nem elég jó, vagy nem olyan személyiséget kerestek a pozícióra, amivel én rendelkezem. Ettől függetlenül abban biztos vagyok, hogy megálltam volna a helyem, ha engem választanak a feladatok elmondása alapján. Az biztos, hogy szétszakadtam volna 30-35 óra munka és az egyetem mellett, tehát valószínűleg ennek így kellett lennie.

A jövőben igyekszem kevésbé időigényes munkák után nézni, mivel tisztán látszik, hogy az egyetemet nem lehet kemény munka mellett abszolválni, ahogyan mondjuk azt a Corvinus alapszakon tettem, kiegészülve még a szakkolis teendőkkel is. Nem véletlenül egy éves itt a képzés, az intenzitása egészen más, mint az otthoni alapképzésnek, vagy akár a mesternek. Valamint elég nagy hátránnyal indulunk a munkaerőpiacon holland nyelvtudás nélkül, kelet-európainként, nőként. Itt nem foglalkoznak azzal, milyen magyarországi végzettség, munkatapasztalat van a hátad mögött, kezdheted a ranglétra megmászását elölről, internként 300-400 Eur fizetéssel (ami az albérletet sem fedezi...) néhány hónapig, ráadásul a marketing szakmában helyi nyelvtudás nélkül eléggé meg van lőve az ember. De nem adom fel, hiszem, hogy az a lehetőség fog eljönni számomra, ami a legmegfelelőbb lesz az adott helyzetemhez képest

Vizsgaidőszak

(photo: Gellert Kovex)

Az elmúlt három hétben tulajdonképpen másról sem szóltak a napjaim mint Vállalkozás és Innovációról és Marketingről... Nehéz azt a mennyiségű anyagrészt a fejünkbe szorítani, amit a 6 hetes időszak alatt letartottak az oktatók úgy, hogy közben folyamatos készülés volt az előadásokra. És itt az elméleti anyag bemagolása a belépő szint, azokat mélységeiben értelmezni, reflektálni rá és összehasonlítani kell tudni, és persze ne felejtsük el, hogy mindezt angolul. Mivel tudományos publikációkról beszélünk, ezért természetesen a legmagasabb szintű szakmai angol nyelvtudásról beszélek. Na és még egy izgalom: itt egyszer lehet próbálkozni, bukás esetén a következő vizsgaidőszak végén lehet retake-re menni. Nem túl humánus a jól bevált otthoni "egy vizsgaidőszakban 3x vizsgázhatsz egy tárgyból" rendszer után.

Három vizsgám volt, hétfőn Business Seminar, szerdán Entrepreneurship & Innovation, pénteken Marketing. Bízom benne, hogy a 3-ból legalább kettő sikeresen meglesz, a legnehezebb az Entrep. volt, olyan mélységeiben kérdeztek bele az anyagba, és annyira váratlanul kellett különböző témaköröket összehasonlítani, hogy Marci szerint: "Volt egy fél óra, amikor azt láttam, hogy nem írsz semmit, csak pislogsz a feladatra". :D A vizsgák három órásak (zsibbasztóak) voltak, szóval a fél óra pislogás belefért, de tényleg... Úgy tudnám szemléltetni, hogy hasonlítsd össze az almát a répával, amelyek ugyan látszólag nagyon könnyen összehasonlíthatóak, de ha az ember részleteire szedi, akkor mégsem igazán. 18 munkanap múlva lesz eredmény, addig szorítsatok.

Látogatók - látogatás Amszterdam - Budapest - Vác tengelyen

Erről most röviden, októberben jött hozzám Máté majdnem egy hétre, igyekeztünk minél több szabadidős programot csinálni, időt együtt tölteni, miközben nekem beadandót kellett készítenem, suliba menni, állásinterjún részt venni. Azért jól sikerült az együtt töltött idő, pedig még le is passzoltam őt néhány órára a srácokkal az egyetemi terembe edzeni, amíg én pihentem. Most Szombaton megérkezett Lili és Dani egy 6 fős társasággal. Lilivel együtt kezdtük a marketinget a Corvinuson és azóta nagyon jó barátnők vagyunk, két évig együtt laktunk az EVKban is, illetve Danit is az EVK-n keresztül ismertem meg, ők pedig azóta egy pár. Megérkezett ma Brigisz is, szintén EVK-ból a nagyon szoros ismeretség, illetve tavaly ő is itt tanult kinn egy évet a VU-n, ő készített fel lelkiekben és praktikusan az utazásra, a kinti életre, amiért rengeteg köszönettel tartozom neki. Most együtt vesszük majd be velük a várost, itt lakik nálam, bár holnap kezdődik a következő periódus, pénteken pedig egy villámlátogatást teszek haza. Sajnos nem sok program fog beleférni, így ne haragudjatok, ha nem tudok mindenkivel találkozni. Egy kis családozás, barát, barátnők és EVK szülinap fog beleférni, kedden már jövök is vissza.

Következő periódus

Nekifutok a következő körnek az eheti vizsgaidőszak lezárultával, így két nap volt szusszanni egy kicsit... hát inkább bulizással, városnézéssel telik a látogatóim miatt, ó de kár... Szóval holnap indul, két tárgyam lesz az Entrep. & Innovation tracken - mivel Marketing helyett végül úgy döntöttem, ezen a tracken folytatom - International Entrepreneurship és Innovation Management. Nagyon tech fókuszú a tematika már most látom, amit nagy várakozásokkal tölt el, de biztos vagyok benne, hogy ez is irtó kemény lesz. Itt már egy-egy előadás és egy-egy gyakorlat lesz hetente, az előző periódusból ismert két-két előadástól eltérve. Vizsgaidőszak éppen pont Karácsony hetére esik, így 23-án még vizsgázni fogok, 24-én délután fogok a Karácsonyi vacsorára a fa alá beesni. Utána pedig két hétig minden időmet a szeretteimmel szeretném tölteni nyugalomban, feltöltődni az otthon melegével.

Röviden ennyit mára, a jövőben tervben van, hogy kicsit mélyebben, érzelmi síkon írjak sikerekről és kudarcokról, a kulturális adaptáció megéléséről, az otthoni közéleti események hallatán a gondolataimról. Alig várom, hogy pénteken Ferihegyen landoljak, addig is puszi mindenkinek :)

Arra gondoltam, hogy csak akkor írok erről, ha pozitív választ kapok a jelentkezésemre. De! Annyira meghatározó élmény volt a mai állásinterjú, hogy mindenképpen szeretném bemutatni ezt a lenyűgöző helyet és koncepciót, attól függetlenül, hogy felvesznek-e vagy sem.

Ma délelőtt 11-re hívtak be a második körös interjúmra Amszterdam központjában, a virágpiac mellett a Singel-en lévő startup hubba, ami többek között a Google és a TheNextWeb által vált valósággá. Ez a TQ, egy olyan nemzetközi exponenciális növekedésre hivatott tech startupokat tömörítő irodaház, amelynek az üzemeltetése is startup formában történik. Ide jelentkeztem community manager gyakornoknak, amit egyébként a HoiTalent nevű állásportálon találtam.

(forrás: tq.co)

Az első interjú is nagyon pozitív élmény volt, rögtön az ügyvezetővel, Sophieval találkoztam, aki körbe vezetett a 4 szintes, egykori bank irodaházból teljesen letisztult, modern designnal kialakított open office-ok és meeting roomok-on keresztül, a tetőn található rooftop bar és rendezvényteremmel bezárólag, aminek a legmenőbb kilátása van a belvárosra. Ezt követően egy kicsit beszélgettünk a TQ koncepciójáról, ami arra hivatott, hogy az exponenciális növekedésre képes tech startupoknak nyújtsa a lehető legkényelmesebb munkakörülményeket és képzéseket, társasági és szakmai rendezvényeken keresztül egyaránt. Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, hogy tematikus kurzusokat - pl programozó kurzusokat - szerveznek, csapatösszerázókat, befektetői rendezvényeket, pitch versenyeket és eseményeket hoznak létre a meglévő hatalmas network-jükre és marketingre építve. Rólam is beszéltünk, főleg a magyar startupokról írt szakdolgozatom, és az egy éves gyakornoki munkám érdekelte őket az Analogynál. Szerencsére volt mit mesélni, továbbra is nagyon hálás vagyok a csapatnak!

A második interjú már izzasztóbb volt, ugyanis Robert Gaallal találkoztam, aki az egész csapatot menedzseli. Hallhattam néhány morzsát a múltjából, 2 startupot épített fel, majd a Google HQ-ban dolgozott vezető pozícióban Mountain Viewban, és most a TQ irányításába kezdett. Ő is hasonlókat kérdezett rólam, mint az előző interjúztató, majd először néhány szituációs kérdést kaptam, amiket korábban már ők átéltek - ezeket szerintem sikeresen vettem, mert többször megerősített, hogy ők is így kezelték a helyzeteket -, majd beleástuk magunkat a startup témába: melyik a kedvencem és miért, beszélgettünk a Preziről, Uberről, a véleményemre volt kíváncsi, mi a sikerük titka, hogyan tudnak tovább növekedni. Ezt követően a kérdéseimre kaptam választ arra vonatkozóan, hogy hogyan néz ki a csapat, mit várnának tőlem stb.

Alapvetően Robert visszajelzése alapján sikeresnek éltem meg az interjút, ha nem is kapom meg az állást, egy életre szóló élmény volt bekukkantani a színfalak mögé, illetve ilyen szakmai tekintélyekkel több,mint fél órát szinte teljesen kötetlenül beszélgetni. Jó érzés, hogy kíváncsiak voltak rám, az elképzeléseimre, arra, hogyan látom én a világot. Írok majd a fejleményekről. Addig is pillantsatok be ti is a színfalak mögé, ha még többet olvasnátok: 

Képes bekukkantás a TQ-ba

Mi történt szeptemberben a TQ-ban

TQ Facebook oldal

TQ weboldal

Long time no see... Rég volt az utolsó bejegyzésem, ez főleg az egyetemi feladatok és az esti programok folyamatos váltakozásának köszönhető. Ahogy haladunk előre az időben, úgy váltja fel a társasági életet az órákra készülés és beadandó írás, lassan pedig már az első, 8. héten esedékes vizsgaidőszakra készülés. A mostani posztban az egyetemi rendszert majd a száraz infók után az elmúlt 3 hetemet foglalom össze.

Egyetemi rendszer az UvA-n

Az egyetem a jól bevált kelet-európai stílushoz képest egészen más rendszerben működik. Ami talán a legnagyobb csodálkozást kiváltja az emberekből, az a mindössze 10 hónap, amely alatt mesterdiplomát szerezhetünk hollandiában. Igen, itt egy éves és intenzív a mester, az otthon és legtöbb helyen megszokott 2 helyett. Ez egyébként nem minden tudományterületen van így, de a business és közgazdasági képzéseken tudomásom szerint igen.

A tanév felosztása is más. Egy egyetemi szemeszter/félév 3 periódusból épül fel, amelyeknek az utolsó hete vizsgaidőszak. A rövidebb időszakok magukkal hozzák az is, hogy kevesebb tárgyunk van, 2 vagy 3 egy periodban, amikor csak ezekre fókuszálunk mélyebben. Ez egyébként elsőre sokkal praktikusabbnak tűnik, 6 hétig dupla (2x2óra) órában tanulni valamilyen témáról. Ami a legszokatlanabb, elvárás, hogy az órára mindig előre készülni kell. Szerintem sokaknak nem kell bemutatni a jó diák mentalitást, hogy csak vizsgaidőszak előtt kerül a kezünkben többnyire a tananyag (leszámítva, ha negyedéves ZH-k vannak). Na itt erre nincs esély.

A készülés egyelőre az elméleti órák miatt mindig tudományos publikációk (15-20 oldal/db) elolvasásából és értelmezéséből tevődik össze, amiket egy viszonylag interaktív előadás keretében még több példával dolgozunk fel a sokat tapasztalt előadók segítségével. Jellemzően a vizsgákra is ezeket az elméleteket, modelleket kell majd elsajátítani, ami 6 héten keresztül heti 4-5 publikációt + órai tananyagot jelent a vizsgára. Ezen kívül ún. 'mid-term assignment'-et vagyis beadandót is kell készíteni a tárgyakból. Később jönnek majd a prezentációk.

Informatikai struktúra (BB, Mijn UvA)

Az egyetemi infrastruktúra iszonyatosan király (eddig). Van egy BlackBoard nevű mobil appként is elkészített de asztali verzióban is használható alkalmazás, amin a felvett kurzusaink találhatóak. Itt a tanulmányi felelősök mindig írhatnak bejelentéseket, feltöltik óra előtt az előadás diáit, illetve innen lehet elérni az egyetemi VPN-en keresztül az olvasandó tananyagot hétről-hétre. Ezen kívül megtalálható a kurzus adatlap és a beadandókat is ide kell feltölteni, ami össze van kapcsolva egy automatikus plágiumkereső szoftverrel, amin átfuttatja a rendszer.

Ezen kívül szintén készült egy mobilalkalmazás, a my UvA, ahol rögtön 2 lépéssel el tudom érni az órarendemet, megnézhetem hol van pontosan az órám, mert egy egyetemi campus térkép is bele van integrálva. Ezen kívül azt is megnézhetem, hol van épp nem foglalt számítógép a campuson, megnézhetem az eredményeimet, elérhetem a BalckBoardot innen is, illetve a könyvtárat, és a híreket/bejelentéseket. Szóval elég felhasználóbarát módon van összerakva az életünk itt diákként, felüdülés az átszenvedett Neptunozás és Moodle után. Persze, azoknak is megvan a nosztalgikus szépségük...

Az elmúlt egy hónap

Business Administration mesterszakon vagyok, ami nagyjából annyit tesz, hogy gazdálkodástudomány. Itt jelenleg már 7 trackre lehet specializálódni, a digital business idén indult először, ezekről egyenként bővebben itt érdemes tájékozódni: Uva MSc BA Tracks. Én Marketing trackre jelentkeztem, emellett fel kellett venni egy másik választható tracket, aminek az első elméleti kurzusát szintén hallgatom, majd az első periódus után még van lehetőségem erre módosítani a pályám az év során. Másodiknak az Entrepreneurship & Innovation (vállalkozás és innováció) tracket választottam. Még nem tudom, melyiken folytatom majd.

Rettenetesen élvezem egyébként, hogy újra diák lehetek és emellett a némi sporttal és társasági élettel karöltve kissé kimerítőnek élem meg az első period-ot. Három kurzusom van, ami nem hangzik extrémnek - nem is az - összesen 5 órám van (egyenként 2 órásak) a héten. Az első period abszolút elméleti, így marketing elmélet és vállalkozás és innováció elméleti kurzusokat hallgatok. Emellett van még egy üzleti szeminárium minden pénteken, amit a Royal Theater Carré-ban tartanak (a képen). Erről külön is írok majd, mert jól össze van rakva.

Marketing: az elmúlt három hétben különböző, de mindig rendkívül aktuális és fontos témákat jártunk körül: az első heti száraz marketing felfogás fejlődését felváltotta a második héten a consumer empowerment, privacy (elnézést az angol szóhasználatért) egy témában jelenleg is kutató rendkívül jó holland előadó bemutatásában. A harmadik héten pedig az antropomorfizáció és a dehumanizáció szerepéről volt szó a marketing vonatkozásában, azt hiszem akkor értünk az óra csúcsára, amikor a szexrobotokról beszélgettünk. Imádom, hogy itt semmi sem tabu. Ki is adtak ma egy beadandót, amit a fent említett témákból tetszőlegesen kiválasztott 2 témakörben kell külön-külön megírni 300 szóban. Ez vár rám a hétvégén...

Az Entrepreneurship egyelőre még ennél is elméletibb, nagyjából 3 hete azon rugózunk, hogy mennyire definiálatlan, hogy hogyan lehetünk jó vállalkozók és ötletgazdák, csak irányokat mutatnak. Hogyan volt kirekesztve ennek a kutatása az üzleti tudományok közül stb. A beadandónk viszont nem volt rossz, párban kellett 8 oldalas összefoglalót és érvelést írnunk egy témában. Mi a holland párommal kb 2 napnyi rugózás után kitaláltuk, hogy a vezetők szerepéről írtunk a szervezeti innováció kapcsán, azon belül a transformational és transactional leadershipet vetettük össze. Na ez szívás volt,mert eléggé vitatott és kutatott téma, így fejenként szerintem 20-30 publikációt átbogarásztunk a sok keresgélés után, majd körülbelül 5 napot vett igénybe, mire teljesen elkészült. A végén nyelvtani ellenőrző és plágiumkereső programmal kellett végigelemezni. És leadtuk péntek délután 6-kor, 6 órával határidő előtt! (Azért ez nem jellemző rám)

Na és a végére a legizgibb, a business seminar. CEO, CMO és CTO-k jönnek előadást tartani nagyvállalatoktól, és előfordult, hogy startupoktól is. Az első héten az indiai InfoSys ügyvezetője tartott előadást a jövő technológiáiról, majd a hollandiai Vodafone technológiai igazgatója beszélt szintén a jövő digitális fejlődéséről. A következő héten 2 sikeres UvA-s alumni cégvezető jött el, illetve a TomTom, navigációs piacon egyik vezető gyártó cég igazgatóját hallgathattuk meg. A harmadik héten a L'Oréal párizsi technológiai fejlesztésekért felelős igazgatója és a Google brand managere tartottak előadást. Nyilván egy 20-40 perces előadásban nem mennek nagyon mélyre a témákban, de azt érezzük, hogy itt Hollandiában mindenki technológiai trendeken pörög.

Ja és az ígért kép:

Ennyit az elmúlt 3 hétről, ha valakit érdekel bármelyik említett téma, tudok küldeni hozzá kapcsolódó tananyagot és publikációkat. Keressetek nyugodtan. :)

Egy régóta dédelgetett álmom teljesül azzal, hogy itt lehetek és tanulhatok Amszterdamban. Ez annyira nem magától értetődő, hiszen az életszínvonal szerintem két- vagy inkább háromszorosa az otthoninak. Amikor megérkeztem, belecsöppentem a most még napsütötte, nemzetközi egyetemistáktól zsongó, elbűvölő csatornákkal, hidacskákkal tarkított világvárosba. Teljesen magával ragadott engem és a többieket is.

Az első nap izgalmasan alakult, Marcival beszálláskor találkoztunk a repülőn. Bár tudtuk, hogy csoporttársak leszünk, vicces volt, hogy ugyanakkor repültünk ki. Így együtt is szenvedtük át magunkat a Central Stationből a Science Parkba a regisztrációs napra 4 kézre 5 bőrönddel és némi blicceléssel... Itt először megismerkedtünk egy amerikai sráccal, majd szépen elkezdtek alakulni a kisebb nagyobb kezdeményezések, hogy találkozzunk a szaktársainkkal. Rendkívül színes a csapat, amerikai, orosz, német, brazil, spanyol, mexikói, egyiptomi, indiai, kínai, magyar, román, cseh, görög, olasz, török társaság verbuválódott, nem is említve, hogy még másik 30 nemzetiség is jár a szakunkra.

Nappali programok (Képes beszámoló)

Hága 

Az első hétvégén felkerekedtünk a gyönyörű idő révén kirándulni. Elmentünk Hágába, ami 50 perc vonattal Amszterdamból. Majd 20 perc busz és villamosozás után már ott is voltunk az óceánparton. Olyan gyönyörű volt, mint a filmekben - a lengedező szellő és erős széllökések váltakozása, a nagy hullámokat vető óceán, a talpunk alatt meleg homok. Ide sajnos csak néhányan mentünk és komoly bonyodalmak árán a helyi vasúttársasággal, mert megijedtek a többiek, hogy rossz időnk lesz. Ehhez képest közel 30 fok volt és még a jéghideg vízben is jól esett volna fürdőzni.

Utrecht 

Az előző túránkon felbuzdulva szerveztünk Utrechtbe is egy kirándulást, de nem akármilyet! Elhatároztuk néhányan, hogy (városi!) biciklivel tesszük meg a 41 km-es utat, hogy kapjunk egy kis ízelítőt a vidékből. Egy csodálatos élmény volt, a csendes kisvárosok, az öreg szélmalmok és a háztáji állatok között szlalomozva hajtani a pedálokat egy jó csapattal, állandóan változó időjárási viszonyok közepette. Egy helyi farmgazdaság zöldségüzletében megettük a tízórainkat - gyümölcsjoghurtot és gyümölcsöt-, majd megérkeztünk az elbűvölő óvárosáról és DOM-járól híres Utrechtbe. Ott találkoztunk a vonattal érkezőkkel, és az immáron 20 főre duzzadt kis csapatunkkal leültünk egy csatorna mellé sörözni. Este pedig már itthon az egyetemi campus zöldjén chillelve elevenítettük fel az élményeket, például az utrechti rendőrökkel.

Bemutatkozó napok az egyetemen 

Kedd-szerdán voltak az egyetemi bemutatkozó napok. Zseniális volt a keddi nap, két holland igyekezett bemutatni nekünk Amszterdamot és a városban rejlő lehetőségeket. A komikuma az egésznek, hogy a 1,5 órás beszélgetésből 20 percet a Tinderről és a Happnről beszéltek, illetve hogy hogyan ismerkedjünk és randizzunk hollandokkal. Volt egy 1,5 órás holland nyelvtanuló "tanfolyam", majd hajókázni indultunk a csatornákon. A következő nap fénypontjai a Boom Chicago előadőjának standup comedy-je volt a kulturális különbségekről és sztereotípiákról, és az EY egyik felvételiztető esettanulmányának csoportos megoldása 1 óra alatt. Eléggé szétkapott minket, nem volt könnyű eset ennyi idő alatt még tapasztalattal a hátunk mögött sem.

Bulik

A szerencsés időjárásnak köszönhetően talán az elmúlt 1,5 hétben nem is volt olyan este, amikor ne csináltunk volna programot. Megérkezésünkkor Marcival, egy amerikai sráccal és egy újzélandi lánnyal belevetettük magunkat az igazi turistaparadicsomba, a Rembrandtplein szórakozóegységeibe. Végül a Smokeyt választottuk, egészen pörgős kis buli kerekedett belőle. Másnap a Van Gogh múzeum gyepén találkoztunk a srácokkal, majd a szülinapomat ünnepelve szintén a Rembrandpleinon buliztunk kb. 6-7-en. Következő este is a szülinapomat ünnepeltük, Marcival és korábbi csoporttársammal Dönízzel az egyetemi campus gyepén, majd a Coco's-ban. Jó volt, kevés emlékkel :D

A következő esték már jóval nagyobb társaságokban zajlottak, találkoztunk kb 30-an a Brewery-ben majd a De Pijpben is összegyűltünk nagyobb társasággal a mesteres nemzetközi diákokkal. Egy másik este a Vöröslámpás negyedet is bevettük... Fűszag és prostik mindenhol. A templomot körülvevő utcák ablakaiban állnak és hívogatnak a lányok egy menetre. A nagy felocsúdás után aztán sikerült egy teljesen random magyar társaságot összeverbuválni, 10 magyarral + pár más nemzetiséggel, akikkel szegről végről talán ismertük egymást. Ez az este az ingyenesség jegyében telt, ugyanis a boltban egy türelmetlen holland kifizette a söreimet és a stroopwaffelem, a csatorna mellett letelepedett társaságunknak pedig német turisták ajánlottak fel egy érintetlen cigit. Szóval vannak 0 Euro-s élményeink!

A tegnapi élmény is nagyon meghatározó volt, az egyetemi intro day után este találkoztam a Dutch Buddy-mmal (holland haver) Chantallal, aki egy nagyon cuki lány. Nagyon hasonló a személyisége egyébként, mint az EVK-ból Bebének :). Rengeteget beszélgettünk, mindenki imádja Budapestet, a Szigetet, a magyar lányokat (mármint a srácok közül)! Na és innen nem volt megállás, befogadtak a hollandok a saját kis társaságukba, és velük buliztam. Ami még elképesztőbb, csak adták a kezembe az italokat - teljesen lerombolták a szterotípiákat magukról. A srácok egyébként az Marketing Association Amsterdam diákszervezet tagjai, ahova szeretnék aktívként csatlakozni a jövőben.

Ma este a szintemen lakókkal lesz közös vacsizós-beszélgetős-sörözős/borozós este, azt is nagyon várom már. Pénteken ISN gólyahét záróbuli lesz, úgyhogy nem hagynak időt unatkozni. Azért jövőhéttől, ahogy elkezdődik az egyetem a bulik biztosan jobban visszaszorulnak majd, don't worry!

Az első ocsúdások rendkívül izgalmasak voltak. Tudtam, hogy létezik a kultúrsokk, illetve rengeteg dolgot tudtam már Hollandiáról, Amszterdamról is, felkészülve érkeztem. Na de sok minden meglepett: például a helyi közlekedés. A biciklizés amellett, hogy eljuttat kb. 5-10 perc alatt bárhová a városban, rendkívül egészséges is. Alig láttam még helyi túlsúlyos embert. Mindenki nagyon fittnek, egészségesnek tűnik itt. Remélem én is az leszek!

A tömegközlekedés nagyon drága, de cserébe még külön szabályai is vannak. 3 vasúttársaságnál dolgozó személytől sikerült töredékinfókat összeszedni a tömegközlekedés működéséről. Tehát a csoportos utazás nagyon olcsó, kb. feleannyiban jössz ki, mint egyénileg. De ehhez előre meg kell interneten váltani a jegyet illetve kinyomtatni, és csúcsidőben nem lehet igénybe venni, plusz csak hétköznapokon van... Na de mindegy is, a következő izgalom, hogy ha csapódunk egy hollandhoz, akkor is utazhatunk olcsóbban csoportosan. Nemzetközi diákoknak nincs diákkedvezmény, csipkártyás rendszer működik, becsekkolsz majd leszállásnál kicsekkolsz, és már vonja is a pénzt. 

Egy másik nagyon érdekes élmény, hogy még az útépítő bácsika is, aki a lámpára figyel, tud angolul. Cipeltem haza a megvásárolt szőnyeget a szobámba, majd a bácsi kedvesen megszólított először hollandul. Miután mondtam, hogy "sorry", ő azonnal angolra váltott és viccesen megjegyezte, vehettem volna repülőszőnyeget inkább. Nagyon kedves volt tőle. A Hágából visszafelé úton egy holland hölgy mesélt Harlem és Brooklyn történetéről, hogy Hollandia után lettek ezek a negyedek elnevezve New Yorkban. Mondanom sem kell, angolul. Szóval itt jóformán mindenki beszél angolul. Ez azért könnyebbség.

A következő sokk az utcákon töltődő elektromos autók. El sem tudom mondani mennyi van belőlük. A taxik elektromos Mercedesek és Teslak is akadnak ám. Itt nagyon békésen megfér egymás mellett az autós és a biciklis. Nem dudálnak le, sőt átengednek mindig maguk előtt, ha biciklivel vagy. Mindenki nagyon nyugodt, nem érezni azt a rengeteg feszültséget, amit például a budapesti (tömeg)közlekedés is áraszt magából. A biciklik nem a feltűnést szolgálják, abszolút funkcionális darabok, senki sem akarja megmutatni, hogy az övé a legmenőbb, legszebb stb. De azért én büszke vagyok magamban a kis csodámra. Olyan jó, hogy van, hogy eljuttat mindenhová, ahová csak szeretném.

A következő nyilvánvalóan sokkoló dolog annak, aki először jár Hollandiában, a fű. Mármint a marihuána. Szagának jelenléte állandó az utcákon, ki tudod szagolni például, hogy hol egy coffeeshop, vagy hogy a parkban melyik társaság szív épp egy cigit. 

A hollandiai árak is megérnek egy misét. Marcival indítottunk egy blogot, cheapthrillsamsterdam néven egyelőre az Instagramon, ugyanis rendkívül ironikus kelet-európaiként a boltok polcain az akciós termékeket és a legjobb ajánlatokat vadászni, illetve a legalsó sorokba pakolt termékeket megvenni. Hát hogy is mondjuk, az otthoni fizetésünkből összespórolt összegek egy pillanat műve alatt elszállhatnak, ha nem figyelünk oda. A kávé/sör/bor 3 Euro poharanként bárhová is mész a közelben. A lakhatás sokszorosa, bár abszolút más élmény, mint otthon. A túlkereslet miatt extrémek az ingatlan és albérletárak. Itt most olyan nekem, mintha egy kis stúdióban laknék, ráadásul még így is jó áron és iszonyú szép helyen van a belvárosban.

A következő bejegyzésemben írok a társaságról, a beilleszkedésről.

Megérkeztem augusztus 22-én kalandos úton Hollandia központjába, Amszterdamba. A nehéz búcsú után felszálltam a repülőre és mintegy 2 óra zötykölődés után feltűntek a csatornák, az érdekes tégla építésű házak, a bicikliző helyiek. Bizony, arról tudod megállapítani, ki a helyi, hogy egyáltalán van és, hogy milyen biciklije van. 

Az egyetemi regisztrációs napon elintéztük a BSN számot, ami azt jelenti, hogy hivatalosan is nyilván leszünk tartva, mint amszterdami lakos. Elkészült a diákigazolványunk nagyjából 5 perc alatt!!! Egy fotó és már nyomtatták is ki. Hihetetlen. Regisztráltunk a helyi banknál, az ING-nél számlanyitásra. Átvehettük az egyetem által közvetített szállásunk kulcsát, majd a legjobb rész az volt, hogy külön kisbuszokkal elhoztak minket és a cuccainkat a szállásainkra.

Nagyon kis hangulatos szállásra kerültem vegyesen holland és nemzetközi lakókkal. Van egy saját szobám mosdókagylóval, hűtővel, mikróval, és az alapfelszereltséggel: fotel, ágy, állólámpa, asztal, 2 szekrény, egy nagy fa álló polc, sötétítőfüggöny, tisztítószerek, ágynemű, ágyneműhuzat. Hát mondanom sem kell, hogy azért túlmutat a Kinizsi koliszobán. A falak tiszták, fehérek, a linóleum nem rongált, sőt szerintem új, a szaga alapján. A közös helységekre ráfér majd egy évkezdő takarítás, de nagyon szuper, kanapékkal, flat TV-vel felszerelt és ami a legjobb, a konyhában használhatunk mindent, szóval nem kell vennem eszközöket, gépeket stb. Van egy teraszunk is ahol szintén kanapék, asztalok vannak. Zárható biciklitároló is lesz elvileg, csak kulcsot kell majd kérnem hozzá.

Tegnap elmentünk a helyi bolhapiacra second hand bicót venni, itt mindenki ezt teszi. Marcival ugyanott vettük a biciklijeinket így rögtön sikerült 20%-ot alkuldni a bicó és a zár árából is. Fejenként 80+12 Euroért sikerült hozzájutni közlekedésünket mindenben támogató eszközünkhöz. Tényleg, a buliba is a buliból is simán biciklivel kell menni. Nincs távolság így, nagyon szuper érzés. Kár, hogy otthon ennek nincs ilyen kultúrája, elképesztő érzés ebben a gyönyörű városban éjjel-nappal biciklizni. Az autósok előre engednek, mindennel szemben elsőbbséget élvez a biciklis. Imádom már most!

Röviden ennyit mára, holnap írok a társaságról, a szülinapi bulimról ;)

A minap azon gondolkodtam, hogy vajon, ha a jól ismert könyves metaforával kellene élnem, akkor egy új fejezetbe vagy egy új könyvbe kezdek most bele? Egyik felem - talán az erősebb - mindössze egy fejezetet kérne, amely 2-3 évet ölel fel, míg a belső megérzés egy új könyvet írna, néhány előző sorozatból ismert kulcsszereplővel.

Azt mondják, hogy ha az ember egy idegen országban telepszik le, egy kicsit otthon érzi magát ott is, egy kicsit pedig hontalannak. Amikor hazatér, hosszabb-rövidebb időre, akkor pedig egyszer csak nem érzi magát otthon a hazájában, szinte kívülállónak számít. Hiszen az élet nem áll meg a hátrahagyott barátoknak sem, újakat szerezni pedig egy idegen kultúrában mindig nagyobb kihívás. Kíváncsi vagyok, ez a közhely mennyire lesz igaz.

Mindenesetre vannak azok a szálak, amelyeknek egyértelműen vége szakad. Ilyen tipikusan a munka. Úgy érzem, hogy megkönnyebbüléssel fogok elbúcsúzni. Még akkor is, ha ez a búcsú szomorú lesz, mert rendkívül sok lelkiismeretes, jó emberrel, kiváló szakemberrel dolgozhattam együtt. A végére pedig barátokat is szereztem, befogadtak a lányok. Azonban az egyetlen elvárásomnak, amelyet tulajdonképpen magammal szemben állítottam, sajnos egyre kevésbé felelt meg. Így hát egy újabb korszak lezárul július végén. Rengeteget tanultam, tapasztaltam, amiért mindig hálás leszek a Szamosnak.

A másik lassan elvarródó szál az EVK-s szakkollégista életem lesz. Habár nem válok formálisan inaktív taggá, azonban külföldi tanulmányaimmal lezárul az elém támasztott szigorúbb követelményrendszer, ezzel együtt a személyes kapcsolatok fellazulnak, valamint a szakmai-közösségi eseményeken való részvételem is. Mesterdiplomámmal pedig már a szeniorok közösségét fogom erősíteni, ami egy hatalmas dolog, hiszen rengeteg olyan ember tartozik ehhez a csapathoz, akikre példaként tekintek. Bízom benne, hogy én is tudok majd ilyen példaképként szolgálni a fiatalabbaknak.

Bár az előző posztban olyan magától értetődőnek tűnt, hogy felvesznek, csak április 14-én derült ki, hogy 2016 őszétől az UvA Business Administration szakán folytathatom mesterszakos tanulmányaim.

Vegyes érzelmek tódultak fel hirtelen bennem, akkor most itt kell hagynom mindenkit és mindent, amit szeretek? Egy kis időre biztosan. Aztán a többit majd az élet írja, rábízom magam ezúttal, bár biztosan amint kiérek - vagy talán nem is kell addig várni - már kész tervem lesz, hol leszek egy év múlva. Ha kint találom meg a számításaim, maradok, egy darabig biztosan. Ha nem, elképzelhető, hogy hazajövök PhD-zni, vagy dolgozni, ideális esetben mindkettő. 

Na de vissza az első sokk utáni ocsúdáshoz! Akkor kinek mondjam el először? Hát persze, hogy anyának, aki végigélte velem a sok bizonytalanságot, a vizsgákat, amiket meg kellett csinálnom, a procedúrát, ami közel sem volt egyszerű. Aztán apának, akinek mondhatnám, hogy egyik szeme sír, a másik nevet, de tulajdonképpen mindkettő sír. A bátyám külföldre költözése után én is elrepülök, még nyugatabbra is, mint ő. De csak 10 hónap, apa! - nyugtatom. Sokszor volt, hogy csak Budapestről is 1-2 havonta utaztam haza. És Karácsonykor pedig hazalátogatok, hozzátok, jól megölelgetni...

A következő kérdések rögtön ezután tódultak fel: Ugye jöttök majd meglátogatni, lányok? És mi lesz így a munkával? És az EVK-val? Az életem eddigi részeivel? Ijesztő ez az érzés elsőre, egyszerre izgalmas, mosolyt csalogat az arcomra az új élmény, egy új csodálatos város, egy szuper egyetem, de ugyanakkor a bizonytalanság idegőrlő. Hogy fogom finanszírozni, mi lesz, ha nem találok munkát? A kudarc nem opció. A blogon is igyekszem végigkövetni, hogy sikerül-e jó válaszokat adnom a kérdéseimre.

Úgy érzem, változásra van szükségem. Új impulzusokra, új élményekre. Mert hát ezért élünk, nem?

A biztonság, az egyhangúság rendkívül vonzó, hiszen így az ember nem tölt álmatlan éjszakákat a terveit szőve, az elé gördített akadályokkal küzdve, azokon stresszelve. Engem azonban ez taszít a legmélyebb pontra. Azok az álmok, célok hajtanak reggel az ágyból kikelve, amelyekre a legtöbb ember legyint, hogy neki ez túl sok, túlságosan elérhetetlen, minek is az erőbefektetés.

Az én álmom, hogy felfedezzek, utazzak, új dolgokat tapasztaljak, kihívások által gyarapodjak, közelebb kerüljek ahhoz az élményhez, amit életnek nevezünk. Megtapasztaltam, hogy az idő a legnagyobb gazdagság ebben az életben, többet ér, mint bármilyen fizetőeszköz. Így egy percet sem szeretnék az életemből arra vesztegetni, hogy az állóvízben dagonyázzak. Mindig kellenek a tervek, a célok, soha sem tehetjük karba a kezünket sok időre, mert az felemészt. Az én álmom most az amsterdami mesterszakban testesül meg.

2014 második felében realizálódott bennem, hogy az alapszakot elvégezve külföldön tanulnék. Nézelődtem lehetőségek után, tanultam, dolgoztam, szakkollégiumot végeztem párhuzamosan, rövidebb és hosszabb távú célokat felállítva. Most főállásban a szakmámban dolgozom, mindeközben lediplomáztam, félretéve a fizetésem nagy részét az álmaimat szövögetve. Párhuzamosan pedig készülök a felvételire, a kinti életre, az amszterdami egyetem (Universiteit van Amsterdam - később UvA) business administration szakjára, mert van még mit tanulnom, imádok diák lenni.