Úgy érzem, változásra van szükségem. Új impulzusokra, új élményekre. Mert hát ezért élünk, nem?

A biztonság, az egyhangúság rendkívül vonzó, hiszen így az ember nem tölt álmatlan éjszakákat a terveit szőve, az elé gördített akadályokkal küzdve, azokon stresszelve. Engem azonban ez taszít a legmélyebb pontra. Azok az álmok, célok hajtanak reggel az ágyból kikelve, amelyekre a legtöbb ember legyint, hogy neki ez túl sok, túlságosan elérhetetlen, minek is az erőbefektetés.

Az én álmom, hogy felfedezzek, utazzak, új dolgokat tapasztaljak, kihívások által gyarapodjak, közelebb kerüljek ahhoz az élményhez, amit életnek nevezünk. Megtapasztaltam, hogy az idő a legnagyobb gazdagság ebben az életben, többet ér, mint bármilyen fizetőeszköz. Így egy percet sem szeretnék az életemből arra vesztegetni, hogy az állóvízben dagonyázzak. Mindig kellenek a tervek, a célok, soha sem tehetjük karba a kezünket sok időre, mert az felemészt. Az én álmom most az amsterdami mesterszakban testesül meg.

2014 második felében realizálódott bennem, hogy az alapszakot elvégezve külföldön tanulnék. Nézelődtem lehetőségek után, tanultam, dolgoztam, szakkollégiumot végeztem párhuzamosan, rövidebb és hosszabb távú célokat felállítva. Most főállásban a szakmámban dolgozom, mindeközben lediplomáztam, félretéve a fizetésem nagy részét az álmaimat szövögetve. Párhuzamosan pedig készülök a felvételire, a kinti életre, az amszterdami egyetem (Universiteit van Amsterdam - később UvA) business administration szakjára, mert van még mit tanulnom, imádok diák lenni.