Még soha nem csináltam ilyet. Még soha nem adtam ki a gyengeségem mások előtt, de nagyon hamis képet festene, ha csak a jót mesélném el. Talán minden csak a téli álomból való ébredésnek köszönhető, de most nem érzem jól magam a bőrömben. Azt vettem észre magamon az eltelt néhány évben, hogy máshogy működöm, mint a legtöbben. Engem a nyomás, a folytonos stressz tart össze, és a hiánya által esem szét. Na, ez történik most, azt hiszem...

Volt pár ilyen kemény időszak az életemben, talán mind valahogy így a tél után. Tisztán emlékszem az elmúlt két évre, ahogyan ébredtem a télből. Két éve munka mellett TDK-t írtam, miközben az Országos Esettanulmány Verseny két napos döntőjét vezényeltük le. Majd ahogy annak vége lett, jött a TDK szóbelire készülés, amit legnagyobb meglepetésemre a szekciómban meg is nyertem, az egyetemen a beadandók és egy magánéleti probléma közepette. Tavaly épp a mesterfelvételire készültem, közben már a Szamosnál dolgoztam, jött az új kihívás a munkában, na meg persze a magánélet... Amikor vége lett a nyomásnak, rögtön széthullottam. De addig nem engedhettem meg, hogy úrrá legyen rajtam a gyengeség. Most nincs meg a katonás rend az életemben, ami nem engedi meg hogy szétessek.

Egy hónap otthon töltött idő után különösen nehéz volt az elválás január 10-én. Visszajönni a hideg, ködös téli Hollandiába egyedül, tenni a dolgom. Elindult a szakdolgozatra készülés, amire hiába kellett rengeteget készülni, csak egy órám volt megtartva hetente, plusz a munkában két napot töltöttem. A többi napon nagyjából egyedül töltöttem az időmet a szálláson, ami most még borzalmasabb állapotban van, mint korábban, ez is teljesen úrrá lett a hangulatomon. Elkezdtem az edzéseket, hátha az majd helyretesz lelkileg, de ez még mindig kevés volt. Valami nagyon nagy űr van bennem, amivel nem tudok mit kezdeni... túlérzékeny vagyok, mindig gyengének, betegnek érzem magam, elmerültem kissé az önsajnálatban. De ez nem én vagyok!

Bizakodóan tekintek előre, a saját terapeutám vagyok. Tudom, hogy csak felfelé vezethet az út újra. Próbálom tudatosan úgy alakítani a beosztásom, hogy minél több napra legyen szétszórva, hogy legyen rendszer a napjaimban. Illetve a héten elkezdődött az egyetemen a következő periódus, így a szakdolgozat mellett van két tárgyam, plusz a munkaóráim is megnövekedtek, ami most még nagyobb erőfeszítést kíván majd. Bízom benne, hogy a feladatok, a nyomás majd helyre tesz. Rám az hat a legveszélyesebben, amikor nem akad sok teendőm. Mivel komoly nyomás alatt edződtem az elmúlt években, nem tudok mit kezdeni a rám szabadult űrrel. Na de majd meglátjuk. Addig is a türelmeteket kérem, ha épp nem reagálok vissza azonnal. Van, hogy napokig semmi kedvem megnézni az üzeneteim sem, menekülök a világ elől... De helyre fogok jönni, tudom!